A művészetben zavarba ejtő a díj

— Hányadik dí­jad ez?

— Ha jól számolom, negyedszer tüntettek ki Kisvárdán.

— Számomra a legrangosabb a Soros-ösztöndíj volt, még a Jászai-díjnál is fontosabb, mert váratlan volt, nem is tudtam róla, egyszer csak felhívtak, hogy egy szakmai zsűri kiválasztott, és úgy döntött, nekem adja a Soros Alapítvány díját. Tehát nem kértem, nem ajánlottak, nem voltam felterjesztve. Ráadásul nem egy szerepért kaptam, hanem azért, mert látták bennem azt a valamit, amire azt mondták, ez érték, ezt támogatni kell.

— Örvendek neki, de én ezzel vagy enélkül ugyanazt tettem és fogom tenni ezután is. A művészetben kicsit zavarba ejtő a díj, mert a művészet elsősorban ízlés dolga, tehát ott nem lehet pontosan azt mondani, hogy ez a legjobb, vagy az a legjobb, mindig szubjektív vélemény alapján döntenek. Ha lehetne készíteni egy olyan szerkezetet, amely lemérné azt az élményt, amivel távozik egy néző az előadás után, akkor ki lehetne mutatni, hogy ez vagy az a legjobb, de még az sem lenne reális, mert a művészet nem egy reális dolog, ott az emberi érzelmekre próbálunk hatni, és ezt igazából mérni nehezen lehet...

— Arra, hogy annak, amit tesz, értelme legyen. Valószínű, azért alkot az ember, hogy értelmet adjon saját létének, filozófiai értelemben pedig azért, hogy értelmet adjon az egész emberi létezésnek.

— Igen, mindig szükség van azokra, akiknek a jelenléte, a lénye nyugtalanná teszi a környezetükben lévőket. Fontos, hogy létezzenek olyanok, akik mások, akik mást képviselnek, más világot hordoznak magukban, mert ezáltal mozgásba kerülnek az energiák.