Kis falvak hétköznapjaiSzeredőkapuban

2018. május 16., szerda, Faluvilág
Az Egerpatak-Szacsva mögötti hegyvonulat – a Bodzafordulói-hegyek részeként – a Szeredőponkon éri el az ezer méter fölötti magasságot. Az onnan eredő patak völgyét a régiek Szeredőkapu néven emlegették. Felső felében Szacsva, alább Egerpatak helyezkedik el. Fél évszázaddal ezelőtt még önálló települések voltak, most Réty község falvaiként közösen küzdenek a jelen kor kihívásaival, amelyek között mindkét helyen a múltbéli örökség is gond.
  • Albert Levente felvétele
    Albert Levente felvétele
Nyugodt faluturizmus
Egyedi forrásai és lehetőségei vannak ezen a tájon a faluturizmusnak – sorjáztuk mindkét helyen ennek kilátásait. Szacsván a hétvégi házak lakói, kissé divatosabb kifejezéssel nyugis turizmusként emlegetik a hely kínálatát. A tiszta környezet, az erdő közelségében a friss levegő, a konyhakerti termények és a gyümölcs, a helyben beszerezhető bionyersanyag és eledel, nem különben a csend az, amit ez a hely nyújt hétvégente és a szabadságok idején. De csak most alakul a vidék felé tartó műút, és a községvezetés napi gondjai közé tartozik a két település infrastruktúrájának kiépítése.
Egerpataknak része van a Rétyi Nyír különleges tájképi értéket képviselő területében, továbbá kultúr- és művelődéstörténeti értékekkel várja az érdeklődőket.
Mindkét településnek önálló erdős területe van, sok kincset rejtegető lomblevelű erdő, területén vadaskert kínálja állatait, az erdős övezetben elterülő Szacsva földrengés rongálta református temploma pedig középkori freskót őriz.
– Egerpatakot aszfaltos műúton lehet elérni, és pályázaton megnyerték a Szacsva felső feléig tartó útszakasz meghosszabbításának forrásait is. Milyen lehetőség van arra, hogy ivóvíz- és szennyvízhálózatot kaphasson Egerpatak és Szacsva is az elkövetkező időben? – kérdeztük Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét.
– Már aláírtuk a szerződést a Fejlesztési Minisztériummal mindkét település kettős vezetékének megépítésére, a versenytárgyalás előtt állunk. A formaságok hosszú időt vesznek fel, a munka megkezdésére csak jövőben számíthatunk. Tervezzük, hogy addig is Szacsván önerőből lefektetjük a két vezetéket, hogy majd ne kelljen feltörni az aszfaltburkolatot.
Ami a szacsvai templom sorsát-mentését illeti, készek vagyunk segíteni. A törvény megengedi, hogy az önkormányzat kifizesse az A-besorolású műemlékek helyreállításának tervezési költségeit, amit vállalunk is.
 
Visszatérő tennivalók
Egerpatak mindkét községi képviselőjét megkerestük: Módi-Kóréh Sándortól (fotó) az apróbb helyi dolgok felől érdeklődtünk, Ballai Réka pedagógus pedig elmondta, hogy a tanulólétszám miatt egyelőre nincs veszélyben az egerpataki iskola működése.
 
– Örvendünk, hiszen természetes, hogy az egerpataki lakosság igényli mind a minőségi ivóvizet, mind a szennyvízhálózatot – nyilatkozta Módi-Kóréh Sándor falufelelős. Az első lépések meg is történtek, ugyanis a hivatal felmérette Egerpatak utcahálózatát, és megtörtént telekkönyveztetése. A Szacsva felé tervezett aszfaltos út minket is érdekel, ugyanis egy jelentős szakasz érinti a a falu területét. Régi álma ez mindkét településnek, várjuk a soron következő versenytárgyalást.
Az Electrica vállalat fejlesztési tervében Egerpatak villanyhálózatának teljes felújítása is szerepel, ami nagyon sok eddigi nehézséget és gondot kiküszöbölhet. Az önkormányzat megtette az első lépéseket, hogy területcsere formájában telket szerezzen, ahová ivóvíz- és szennyvízkezelő berendezéseket telepíthetünk.
A képviselő magánszemélyként szolgáltatóegységet működtet, helybeli műmalma a Háromszéken termelt, magas sikértartalmú búzából jó minőségű lisztet állít elő, és teljes kiőrlésű rozsliszttel lát el több háromszéki sütőipari egységet.
Módi-Kóréh Sándor elmondta, hogy a faluközpontban álló hősi emlékműnél lelkészi jelenléttel felszentelték és megáldották azt a székely zászlót, amelyet a Székely Nemzeti Tanács ajándékozott Egerpataknak (képünk).
 
 
Új kapcsolatok születnek
Az egykori magyar országzászló talapzatán kapott helyet az 1989-es rendszerváltás után a magyar szabadságharc kilenc helyi hősének nevét őrző emléktábla. Erre a talapzatra helyezték el 1942. július 23-án azt a magyar nemzeti lobogót, amelyet Észak-Erdély felszabadítása után a Somogy megyei Böhönye község ajándékozott a falunak egerpataki Ütő Mihály (1890–1978) közbenjárása révén, aki akkor a csurgói református kollégium jeles tanára volt. A lobogót 12 tagú küldöttség hozta el és adta át, amelynek tagja volt Vörös József akkori római katolikus plébános, Nagy Lajos főjegyző és Tóthpál Márton református lelkész. Az átadási ünnepségen tiszteletét tette a Székely Nemzeti Múzeum és a Székely Mikó Kollégium küldöttsége. Az egerpataki református egyházközség jelenlegi református lelkésze, Dezső László Levente felvette a kapcsolatot Böhönye jelenlegi önkormányzatával, ahol örömmel nyugtázták a helyi szándékot, és azt nyilatkozták, nincs akadálya annak, hogy az elkövetkező időkben testvértelepülési és -egyházközségi kapcsolatot létesíthessenek. A nyilatkozatot örömmel vette mind a rétyi köz­ségvezetés, mind az egerpataki református egyházközség presbitériuma és lelkipásztora.
A tavaly nyáron az egerpataki református templom megújulásának ünnepén 75 esztendő eltelte után személyesen tiszteletét tette Zsoldos Mária Piroska polgármester Böhönye község önkormányzatának képviseletében, és meghívta Réty köz­ség és Egerpatak küldöttségét Böhönyére.
– A hivatalosságokkal együtt szívesen vettük a meghívást, és úgy határoztunk, hogy július 20–23. között küldöttséggel részt veszünk az ottani ünnepségeken – mondta a jelenlegi egerpataki lelkipásztor –, és közösen tárgyalunk majd az elkövetkező idők teendőiről.
– Beszélgetésünkből kiderült, hogy az egyházközség is tele van szaporodó gondokkal-elképzelésekkel.
– Ez így van. Legnagyobb gondunk az, hogy várjuk a jelenleg 289 személyt számláló közösség, az egész egyházköz­ség belülről jövő és áldozatkészséggel teli lelki megújulását, amelynek pótolnia kell azt a sok munkát, az anyagiakat követelő épületmegőrző és tatarozó tevékenységet, amit elvégeztünk és ami még előttünk áll. Ezt szolgálják gyülekezeti tevékenységeink, az újraalakult nőszövetségek, a beindított gyülekezeti vallásórák, az alternatív ifjúsági istentiszteletek és a havonta zajló honismereti és történelmi előadások. Tervben még idén templomunk belső padlózatának kicserélése, korszerűsítése, orgonánk teljes javítása. Repedt nagyharangunkat nyugalomba helyezzük, a maradék kettőt pedig elektromos meghajtásra akarjuk szereltetni, ilyen célra szeretnénk felhasználni azt az összeget, amit a magyar államtól kaptunk az egyházközösségi munkálatok segítésére.
Évek óta gondot okoz az egyházközség tulajdonában levő közösségi ház szerepének módosítása. Gondoltunk egy helyi öregotthon létrehozására vagy gyülekezeti központtá való alakítására.
Ilyen céllal akarunk pályázni a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumához. Bitán, ahová beszolgálok, nemrég fejezték be a templom külső-belső megújítását. Szacsva kis lélekszámú gyülekezetének is én vagyok beszolgáló lelkésze, ahol a mi dolgunk a megrongálódott freskós templom konszolidálásának, tatarozásának és freskómegőrzési munkálatainak segítése. Maksai Ádám műemlékvédelmi szakember felmérte Szacsván a szükséges munkálatokat, a teljes dokumentáció a terveztetés szakaszában van – fejezte be a lelkipásztor.
Ellátogattunk Szacsvára is. A református műemlék templom előtt itt is ajándék székely zászlót lobogtatott a szél. Ez azonban csak az egyik biztató helyi jel, ugyanis a száz lelket alig meghaladó gyülekezet anyagi lehetőségei korlátozottak. Gáll Zsigmond gondnokkal a felújított papi lakásnál találkoztunk. Barabás Dénes önkéntessel és unokájával esőcsatornát szereltek, hogy védjék az épületet a tetőről alá­csepegő víztől (képünk).
 
– A templomban is megkezdődött a munka – mondta –, hárman végezzük a  belső fal egy részén a vakolat eltávolítását, ami után következik a fertőtlenítés.
 
Áldásos a helyi erőforrás
Nem más ez, mint az ősök anyagi áldozata révén megmaradt és örökölt erdő-közbirtokosság. Vagyona, tevékenysége és anyagi hozadéka felől Prokop István elnöktől érdeklődtünk, aki a megszokott  szívélyességgel fogadott és tájékoztatott.
 
– Vagyonunk 350 hektár erdőbirtok, amelyből 71 hektár legelő. Ebben van 15,2 hektár erdeje a helybeli református egyházközségnek és 3 hektára az iskolának. A többi a tagság tulajdona. Most végeztük el tavaszi tevékenységünket: elültettünk 3500 facsemetét (fenyőt, bükköt és juhart) egy olyan parcellában, ahol tarvágás történt az üzemterv szerint. Lehet, hogy ártott ezeknek a jelenlegi száraz időjárás. Nehéz helyen ültettünk, nem lehet öntözni, a Fennvalóra bíztuk sorsukat.
A tagokat kiszolgáltuk: egy méter tűzifa jelenlegi legmagasabb árát kapták kézhez, egy hektár erdőterületre 250 lejt. Abból pedig olyan fát vásárolhatnak, amilyent akarnak.
Saját kitermelőcsapatunk nincs. Mi a fát a lábán eladjuk a kitermelőcsapatnak, akik szerződéses alapon kötelesek tagjainkat, kérésük alapján, kielégíteni. A mi területünkön jelenleg három kitermelőcég működik. A nyáron lekaszáltatjuk a magas gyomot a csemeték körül, és befejezzük a 16,8 hektáros fiatal erdőnk gyérítését azzal a céllal, hogy szép fiatal bükköst neveljünk. Volt alkalom, hogy fával segítettük a helybeli egyházközséget, időseket, betegeket is támogattunk téli tüzelővel. Sátoros ünnepeken támogatjuk az egyházat és a rétyi falunapokat.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-05-16 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen célt szolgál az igazságügyi törvények módosítása?







eredmények
szavazatok száma 233
szavazógép
2018-05-16: Pénz, piac, vállalkozás - :

A tengerpart mindenkinek

Ezzel a címmel indított kedvezményes üdülési lehetőséget a hazai turisztikai munkaadók szövetsége. Május 14-től egy hónapon át a hétnapos szállásért csupán 150–600 lej közötti összeget kell fizetni, ami akár hetven százalékkal is olcsóbb lehet, mint a főszezonban.
2018-05-16: Közélet - :

Színjátékosok 4. találkozója

A Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola az Osonó Színházműhellyel közösen színjátszó találkozót szervez Sepsiszentgyörgyön 2018. június 16–17-én. A Kovászna Megye Tanácsa által támogatott Színjátékosok 4. találkozója nem versenyjellegű, és elsősorban Kovászna megyei csoportok bemutatkozásának ad teret abból a gondolatból kiindulva, hogy mindig voltak „jádzó emberek”, akik sírni és nevettetni akarták közösségeiket, hogy ezzel gyógyító energiákat sugározzanak feléjük. Az esemény egyik kiemelt célja a csoportok közti kapcsolat megerősítése, valamint a program részét képező szakmai tanácskozások és műhelyfoglalkozások.