Bikfalva sajátos ösvényein

2018. május 23., szerda, Riport
Mondhatnánk, hogy értékes kincs a sajátosság: van, ahol keresni kell, de a Köves-hegy alatti faluban talán még a helyi életforma is ilyen, megőrizte egyedi jellegzetességeit. A bikfalvi székely nem idegenkedik az újtól, büszke is tud lenni arra, ami kincse a falunak. A lepergett évek alatt azt is megértette, hogy sajátosságaival még talán arra is méltó lesz faluja, hogy felkerülhessen az UNESCO kulturálisörökség-listájára.
  • Albert Levente felvétele
    Albert Levente felvétele

Égből pottyant ajándék
Hihetetlenül hangzik, ha azt mondjuk, hogy ebben a festői környezetben elhelyezkedő alsó-háromszéki faluban manapság égből pottyant ajándék a zene, mégpedig annak többféle változata-műfaja.
– Mi égből pottyantnak mondjuk, idevalókul – magyarázzák a helybeliek –, de igazából Kerezsi tanár úrék jöttek ide amolyan ajándékként, mert feleségével, családjukkal együtt ők azok, akiknek koncertjeihez, zenés ünnepi rendezvényeihez lassacskán mi is hozzászoktunk. Annál is inkább, mert a kulturális tevékenység kihalt a faluban, s akkor marad kétféle ilyen „táplálék”: az egyház nyújtotta lelki és a tanár úrék rendezvényei.
– Ti vagytok hát az ide pottyant ajándék, vetettük fel vendégfogadóinknak, Kerezsi Jánosnak és feleségének, Máriának, akik május első felében kultúrotthon hiányában is megtartották a hagyományos XV. Bikfalvi Reneszánsz Zenei Napokat. Az impozáns, régi helyi kultúrotthon épülete éppen megújulóban, s miért ne nyújtott volna méltó helyet a rendezvénynek a millennium esztendejében épült régi iskola és annak tágas udvara? A langyos májusi délutánban a közeli erdő visszhangozta a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Rózsafa csoportjának muzsikáját és a Gyűszűvirág régizene-együttes megnyitó hangversenyét, amelynek Sebestyén Lajos volt a művészeti irányítója. Három nap múlva ugyanott meglepetésszerűen fellépett a Bukaresti Régizene Műhely Öllerer Ágnes vezetésével.
– Annak ellenére, hogy jelenleg nincs kultúrházunk, megszakítás nélkül folytattuk tevékenységeinket – mondta Kerezsi János. – Örvendünk, mert van rá igény a faluban. Ha az utcán találkozunk, gyakran megkérdeznek, hogy tanár úr, mikor szerveznek már valamit a mi számunkra, vagyis hiányolják rendezvényeinket. Az iskolában egy osztályteremben volt a legutóbbi, nívós előadásunk, közönség is szépen volt. A bikfalvi ember a kultúrát a kultúrházban szereti, az egyházközség gyülekezeti termét egyházi eseményekre igényli. Izgalommal várjuk, hogy elkészüljön az új kultúrközpont, ahová múzeumi tárgyainkkal, könyvtárunkkal, kiállítási anyagainkkal visszaköltözhetünk. Már csak azért is várjuk a pillanatot, mert a nyári időszak után újra rendezvényekkel jelentkeznénk, meg szeretnénk szervezni a bikfalvi őszi közművelődési napokat. Szeretettel végezzük ezt a munkát, ameddig tudjuk, mert van a faluban egy mag, akik mindig jelen vannak, és azonkívül jönnek a városból is, jönnek a bikfalvi hétvégesek. Az ősszel itt lesznek a Plugor Sándor-líceum muzsikus diákjai is, várjuk az iskola igazgatójának, Sebestyén Lázár-Enikőnek a csoportját, kisebb kamaraegyütteseket, és reméljük, belakhatjuk majd újra a megújult művelődési házat. Sajnos, erre az évre a megyei tanács nem írt ki semmilyen művelődési jellegű pályázatot – részletezte Kerezsi tanár úr.

Közelebb a világörökségi álomhoz
– Jelen pillanatban komoly beruházás zajlik Bikfalván – tájékoztatott Ráduly István polgármester –, amelyet hamarosan át is akarunk adni. Befejezzük ugyanis a kultúrotthon, vagyis a mutatós és egyedien szép egykori faluháza teljes átépítését-bővítését, kialakítjuk belső berendezését. Elképzelésem szerint itt szeretnénk beindítani megyénk egyik jelentős kulturális központját. A település tartalmas művelődési múltjáról beszél már az a két emléktábla is, amely az épület homlokfalán található, s amely a Kerezsi házaspár gondoskodása révén a helyi Bikmakk Kulturális Egyesület létesítményeként két jeles bikfalvi kötődésű személyiség: a festő-rézmetsző Kóréh Zsigmond és az egykori Bikfalvi Falka Sámuel nyomdász-rézmetsző emlékét eleveníti fel a maiak számára. A Kerezsi családon kívül több, kultúrát szerető és művelő személy kötődik ide és lakik Bikfalván, segítségükre bármikor számíthatunk. A képzőművész Péter Alpár és felesége, a művészettörténész Várallyai Réka, a székely kézműves népművész és hangszerkészítő Demeter Miklós és felesége, Anasztázia asszony, Miklós Zoltán és mások ötleteire a leendő kulturális központ sokarcúságának kialakításában lehet számítani. A beépült tetőtérrel rendelkező épületben tágas,  szép konferenciaterem létesült, számos olyan szoba található itt, amelyeknek használatba vétele népnevelő munkára kötelez.
A községvezető elmondta még, hogy nyertes uniós forrásokból már ebben az évben megkezdik a Sepsiszentgyörgy vízhálózatára rákapcsolódó helyi ivóvízvezeték kiépítését. A szennyvízhálózat már a földben, így kiegészül Bikfalva infrastruktúrája, ahol még az út- és utcahálózat korszerűsítése szerepel az elkövetkező feladatok között. Sajnos, nem sikerült megvalósítaniuk, hogy uniós elvárások szerint kockakővel boríthassák a mellékutcákat – védendő a rusztikus faluképet –, pedig arra tervezetet is készítettek még évekkel ezelőtt. Sikerülhet viszont uniós pénzből aszfaltréteggel borítani az épített örökséget őrző, népi kúriákkal övezett belső utcahálózatot. Erre is készített tervezetet a községvezetés, olyant, hogy minél kevesebbet rontson az utcahálózat képén. Ezek a beruházások élhető településsé varázsolják Bikfalvát, ugyanakkor emelik majd a helyiek életminőségét.
– Örvendünk, hogy a megyei önkormányzat felújíttatta a falun áthaladó 103B jelzésű megyei utat, de ha kérésünkre korlátozni fogja a Bikfalván áthaladó nagy súlyú teherforgalmat – a műút mellett álló kúriák védelme érdekében –, és anyagilag támogatja a falun áthaladó szakasz elterelését, az önkormányzat megkezdi az eltereléshez szükséges földterületek felvásárlását, amelynek költségeit megszavazta már a községi tanács.
Kipillantó
A mezei munkáról érkező Zoltáni Gábor református egyházgondnokkal, agrárszakemberrel az eklézsia és mező gondjait osztottuk-szoroztuk.
– Munkás év volt a tavalyi – mondta. – Sikerült elvégezni műemlék jellegű templomunk külső tatarozását. A következő lépés az eléggé hosszú, kőből való várkerítés romos szakaszainak kijavítása. Távlati feladatunk lesz még a templom ablakainak kicserélése, és a gyülekezeti ház cserépfedelét is rukítani kellene.
– Milyen a bikfalvi határ?
– Most még szép, de nagyon hamar kellene egy jobb, csendes és tartós eső – jött a felelet. – Ma a gabonát permeteztem, mert azt is megtámadta valami kártevő. Mindennek van ellensége. A legnagyobb gond nálunk pillanatnyilag, hogy sok a vad, főleg a vaddisznó. Velük van tele minden irányból a bikfalvi határ. Aki teheti, villanypásztorral védekezik, de az sem nagyon hatásos, mert ha csordáslag vonul a vad, letapodják. Hiába jelentjük a kárt, mert már az is volt az idén, kevés arra a remény, hogy kártérítést kapjunk.

Telt házas panziók
Az elmúlt években az önkormányzat tudatos módon együtt dolgozott a civil szférával a panzióhálózat támogatásán. Bikfalván három nem kormányzati egyesület tevékenykedik sikeresen a községvezetéssel együtt – tudtuk meg a polgármestertől. Akármilyen ötlet születik a civil szféra részéről, leülünk és közösen megtárgyaljuk – mondta. Építő jellegű vitáink vannak, és ha tetszik, ha nem, Bikfalva hamarosan fel kell hogy kerüljön az UNESCO várományos listájára. A köz­ségvezető hangsúlyozta: az, amit ma a bikfalvi kúriatulajdonosok közül egyes családok kúriák dolgában hátrányként kezelnek, az eljövendő esztendőkben anyagi előnyöket fog biztosítani. Vagyis ahhoz, hogy pályázni lehessen egy-egy ilyen épület százszázalékos fejújítási munkálataira, előbb az épületet műemlékké kell nyilvánítani.
Bikfalvi utunkon a falu négy vendégháza közül hármat meglátogattunk, ezek szerves részei a hagyományőrző kulturális településnek. Mindenütt telt házzal találkoztunk. Szabó Róbert, a Téglás Panzió társtulajdonosa elmondta, többek mellett olyan túrázó vendégei vannak, akik Bikfalváról indulnak és a Négyfalu fölötti Nagykőhavas turistaösvényeit akarják bejárni. Hatvanszemélyes vendéglőjében a székely konyha különlegességeit keresik.
– Nálunk, az Öreg Diófa Panzióban egy Battonyáról érkezett tíztagú nyugdíjascsoport pihen és lazít – tájékoztatott a tulajdonos, Horváth Zita –, akik tőlünk indulnak a Csíksomlyói búcsúra, jól érzik magukat minálunk, és tartós ételként „székely módra elkészített töltelékes káposztát” rendeltek visszaérkezésükre.
A brassói tulajdonban levő Huszár Ház pillanatnyilag személyzet hiánya miatt szünetelt, s a Bodzai-hegyek lábánál festői környezetben fekvő Mókus Panzió­hoz kopogtattunk be, ahol a tulajdonos és működtető, maga is végzett turisztikai szakember, Ráduly Helén fogadott. Miközben a tündéri környezetet szemléltük, elmondta, hogy nyolc éve működik a panzió, amelyet nyertes uniós pályázatok alapjaiból folyamatosan bővítettek. Így épült meg egy multifunkcionális sporttelep, amely a klasszikus sportokon kívül más szórakoztató tevékenységre (szauna, élményfürdő stb.) is alkalmas. Jelenleg 40 férőhelyes.
– Ha a turistaidényben gond adódik, a helyi panziókkal jó kapcsolatokat ápolunk, és közösen megoldjuk az elszállásolást. Jelenleg ugyancsak pályázat útján szeretnénk létrehozni egy 10 férőhelyes székely, meleg vizes cseberfürdőt is.
Az uzoni önkormányzat jóvoltából az egész község környékét magában foglaló jelzett turistaösvény-hálózat is kiépült, amit igénybe vehetnek azok a vendégek, akik szabad természetben óhajtanának több időt eltölteni, de van a község területén egy húsz kilométer hosszú kijelölt és járható kerékpárút is. Az igénylők számára létre akarnak hozni egy tíz személy számára alkalmas, lovas-pusztakocsis szekereztetést is, de programjukban szerepel a rendszeres esztenalátogatás is – tájékoztatott vendégforgalmi kínálatukról a házigazda.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-05-23 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen célt szolgál az igazságügyi törvények módosítása?







eredmények
szavazatok száma 211
szavazógép
2018-05-23: Magazin - :

A második prágai defenesztráció /1618. május 23./ ( 400 éve kezdődött a harmincéves háború )

1618. május 23-án történt a második prágai defenesztráció, mely során kihajították a prágai vár ablakán Ferdinánd trónörökös két megbízott kormányzóját, illetve a tisztviselők egyik titkárát. Ez az esemény volt a csehországi felkelés és a harmincéves háború nyitánya.
2018-05-23: Máról holnapra - Mózes László:

Hazugságra építettek

Kiterjesztik a bűnvádi eljárást Ion Iliescu esetében – ezzel a számára kevésbé remélt fordulattal maga a volt államelnök szembesült a főügyészségen. A vádhatóság tegnap hallgatta ki a forradalomperben a nyolcvannyolc éves politikust, miután április 13-án Klaus Iohannis államfő rábólintott a vizsgálat indítására.