Láthatatlan pofonok

2018. május 30., szerda, Életmód
Nem csak a fizikai agresszió veszélyes, a lelki fájdalomhoz, az érzelmi egyensúly felborulásához, egy gyermek egészséges fejlődésének megzavarásához elég a kiközösítés, kirekesztés, szóbeli bántalmazás, amelynek formáit nehezebb tetten érni, de súlyos nyomokat hagyhatnak bennünk ott, ahol az kevésbé látható – hirdeti a sepsiszentgyörgyi Caritas Szeretetszolgálat által szervezett Láthatatlan pofonok című interaktív kiállítás, amely a szervezet székhelyén várja az érdeklődőket, és amely igen tanulságos lehet gyermekek és felnőttek számára egyaránt.
  • Diákok a kiállításon. Fotó: Caritas
    Diákok a kiállításon. Fotó: Caritas
Már a bejárati lépcsősoron elhelyezett papírszőnyeg figyelmességre int, jelzi, hogy intim térben járunk, ahol az ember legtörékenyebb, legsérülékenyebb oldala, a lélek kerül reflektorfénybe. Az első tárgy, amellyel a kiállításon találkozhatunk, egy homokkal teli tábla, amelynek fenekén a következő szöveget fedezheti fel a kíváncsi szemlélő: „Van, ami látszik, van, ami nem. / Van, ami könnyen észrevehető, van, ami rejtőzködőbb, alattomosabb.”
Vajon mit is jelent a láthatatlan bántalmazás? Mi számít annak?
Érezzük, tudjuk, saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy a szavak, a tekintetek, a kinevetés vagy adott esetben a közöny is fájhat annyira, mint egy valódi pofon, sőt, talán még jobban is, mert ez a fajta bántalmazás általában annyira diszkréten történik, hogy könnyen nevetségessé válhat az ember, ha szóvá teszi.
Mindannyian átéltünk már hasonló helyzeteket óvodában, iskolában, munkahelyen, de hogyan lehet megfoghatóvá tenni a láthatatlant, hogyan lehet felfedni ezeket a legbelső lelki titkokat egy kiállítás által?
Sok mindent sugallnak a tárgyak, a velük való interaktív játékok pedig még inkább segítenek megérteni a lényeget. Ha egyszer kinyomtuk a tubusból a fogkrémet, többé nem lehet oda visszarakni, ahogy a bántó szavakat sem lehet ki nem mondottá nyilvánítani. Ha a citrom levével írunk egy bizonyos „savanyú szöveget” a fehér papírra, az látszólag semmi, de ha melengetjük a lelkünkben (vagy egy forró vasalóval), rögtön kiderül, hogy valójában mit is jelentenek a szavak, amelyek olykor égetően fájdalmasak lehetnek… És sok-sok más játékos ötlet, megoldás, amelyek által a nem tettleges bántalmazás rengeteg lehetőségével ismerkedhetnek az érdeklődők. Ilyen a fenyegetés, zsarolás, parancsolgatás, kinevetés, csúfolódás, hibáztatás, heccelés, megszégyenítés mások előtt, vissza­élés mások érzelmeivel, semmibevétel, sőt, egyes grimaszok, tekintetek is bántalmazásnak számítanak, ha ismétlődőek és szándékosak. Csupán a véletlen megbántás nem számít bántalmazásnak…
A kiállítás szervezői bíznak abban, hogy ha minden vendég leírja a számára sértő, fájdalmat okozó szemét-szavakat, és bedobja egy nagy szemeteskukába, abban előbb-utóbb láthatóvá válik a láthatatlan

Csutka Melinda mentálhigiénés szakember, a kiállítás ötletgazdája lapunknak elmondta: egy korábbi projekt során, amelyben elsődleges prevencióval keresték meg a gyerekeket, kiderült, ez az alattomos lelki bántalmazás az egyik legnagyobb gond az iskolákban, amely adott esetben érzelmi terrorig is fokozódhat. Arra is volt már példa, hogy egyes gyerekeknek amiatt kellett elhagyniuk az iskoláikat, mert sem a tanároknak, sem a szülőknek nem sikerült kezelniük a helyzetet. Voltak osztályközösségek, ahonnan több gyerek is távozott már, mert olyan szövetség működött a gyerekek között egyes társaik ellen, hogy képesek voltak egészen ellehetetleníteni azok életét.
A szakember szerint azért nagyon nehéz fellépni a lelki agresszió ellen, mert látható nyomai nincsenek, és ha valaki mégis szóvá teszi, a zaklató könnyedén háríthat azzal, hogy vicc volt az egész, az áldozat csupán bebeszélte magának stb.
Ilyenkor ráadásul még az a bélyeg is rákerülhet a gyerekre, hogy árulkodó, és éppen őt kezdik vádolni a kiközösítésért, amit adott esetben, ha gyenge az önbizalma, ő maga is elhisz, és elkezd szolgaként viszonyulni társaihoz csak azért, hogy elfogadják. És minél kevésbé fogadják el, annál több áldozatot hoz azért, hogy társai kedvében járjon... Csutka Melinda elmondta, azért tartották fontosnak felhívni a figyelmet erre a problémára, mert mindennapos, és a mi közösségeinkre is jellemző, bármennyire is nehéz tetten érni. Éppen ezért úgy döntöttek, nem az internetről keresnek illusztrációkat a kiállításhoz, inkább helyi diákokat kérnek meg, hogy tegyék láthatóvá a láthatatlant, próbálják képekbe önteni, amit maguk is átéltek vagy amit gondolnak, éreznek erről a jelenségről.
A kiállított rajzok tehát a sepsiszentgyörgyi művészeti líceum 5–8. osztályos diákjainak alkotásai.
„Bízunk benne, hogy ha sikerül kinagyítani, láthatóvá tenni ezeket a problémákat, könnyebb lesz kezelni is azokat, ami egyre égetőbb kérdés manapság, amikor az internet, a virtuális közösségek is számos lehetőséget kínálnak az ilyen jellegű bántalmazásokra” – tette hozzá Csutka Melinda, rámutatva, hogy a szakirodalom cyber bullingnak hívja az ilyen jellegű virtuális zaklatásokat.
A kiállításon azt is megtudhattuk, hogy a lelki bántalmazásnak, zaklatásnak többnyire három főszereplője van, a zaklató, a szemlélő és az áldozat, amelyek közül az első két szerepkörnek mellékszereplői is lehetnek, az áldozat általában egyedül van. Azonban nagyon összetett jelenségről van szó, ahol a szándékok nem mindig egyértelműek, gyakran megtörténik, hogy a szemlélő valójában elítéli a bántalmazást, mégis röhög az áldozaton, mert szeretné elkerülni, hogy ő is áldozat legyen…
A szakember elmondta, hogy a megelőzésnek több lehetősége is van, amelyek közül az egyik legfontosabb: növelni gyermekeink önbizalmát, önértékelését, támogatni őket azokban a tevékenységekben, ahol sok pozitív visszajelzést kapnak a többiektől, mert ritkán válik áldozattá az olyan ember, akinek jó az énképe. Érzelmi világunk tornyát egyre instabilabbá teszik a negatív visszajelzések, míg – olykor egy ártatlannak tűnő elszólás következtében – egészen összeomlik.
Ne bántsuk tehát egymást, mert soha nem tudjuk, hogy épp melyik állapotában bántunk meg valakit.
Másik lehetséges módja a jelenség megállításának, ha valamiként sikerül felszámolni a közönséget, mert ha a zaklató nem tud hatalomra, sikerre, népszerűségre szert tenni, értelmetlenné válik számára a zaklatás.
A kiállítás egyik végkövetkeztetése az lehet, hogy kapcsolatainkban próbáljuk megtalálni az arany középutat: úgy tudjunk kiállni önmagunkért, hogy ezáltal senki mást ne bántsunk. Ez persze hosszú tanulási folyamat eredménye, és olykor nagyon komoly önismeretet, önuralmat igényel. De addig is, amíg megtanuljuk sikerrel járni arany középútjainkat, tudnunk kell: senkinek nincs joga bántani bennünket, mindenkinek joga van segítséget kérni, fontos beszélnünk érzéseinkről, sérelmeinkről, akkor is, ha nem mindig tudjuk megfelelően kifejezni, elmondani azokat másoknak. Jogunk van ahhoz, hogy biztonságos környezetben tanuljuk, fejlesszük és szabadon kifejezzük magunkat, ha eközben nem csorbítjuk mások jogait.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-05-30 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint kétirányúvá kellene-e tenni a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron utcát?







eredmények
szavazatok száma 246
szavazógép
2018-05-30: Magazin - Iochom István:

Háromszéki jelvénygyűjtők az országos kiállításon

Május 25. és 27. között Félixfürdőn zajlott a 44. országos jelvénykiállítás és a jelvénygyűjtők X. kongresszusa, amelyen Háromszékről hat aktív gyűjtő – a kézdivásárhelyi Beke Ernő, Beke Lenke, Beke Tímea Anett és Rancz Gyula, valamint a sepsiszentgyörgyi Höncz László József és Botos Ferenc – vett részt.
2018-05-30: Életmód - Iochom István:

Család és egészség hete Kézdivásárhelyen

Jövő héten tartják Kézdivásárhelyen a Család és egészség hete rendezvénysorozatot. A hatodszor megszervezett esemény programjait a szervezők ismertették.