Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. június 25., vasárnap 18:50
Köszöntjük Vilmos nevű olvasóinkat!

A magas szintű hazaszeretet képviselője (Beszélgetés Bethlen Farkassal, Verőce polgármesterével)

2008. július 26., szombat, Élő múlt
Bethlen Farkas (jobbról a második) Wass Albert fiaival az Erdélyország az én hazám fesztiválon Verőcén, a Csattogó-völgyben 2008. június 27-én
Bethlen Farkas ül velem szemben, aki harmadik ciklusban irányítja a Duna-kanyar egyik csodálatos települését, Verőcét, ahol idén nyáron szervezésében tartották meg az Erdélyország az én hazám fesztivált. A polgármester a bethleni gróf Bethlen, ősi főnemesi család sarja. Arra kérem, menjünk vissza az időben.
— Meddig tudják visszavezetni a családfát?
— Kiváltságos helyzetben vagyunk, papíron lefektetve 1060-ig, mely nagy erőt jelentett mindig a családnak. Talán tudni kell rólunk, a Bethlen család sok olyan embert adott Erdélynek, illetve magyarságunknak, akár írásaival, költeményeivel (Árva Bethlen Kata), akár politikájával, gazdaságával (Bethlen Gábor), akik hozzájárultak a magyarság fennmaradásához.
— Tudomásom szerint két ága van a családnak.
— A történészek vitatkoztak azon, két ágról beszélhetünk-e, vagy két külön családról. Mindkettő erdélyi: az egyik az iktári gróf Bethlenek, a másik a bethleni gróf Bethlenek. Az iktáriaknál egy példát említek: az iktári ágból származik Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Sajnos, ez az ág már kihalt, nem létezik. A bethleniek mi vagyunk, és megpróbálunk a névhez méltóan élni.
— Mikor jöttek át Erdélyből?
— 1946-ban nagyapámat, Bethlen Bélát, Észak-Erdély utolsó kormánybiztosát a románok lecsukták jószolgálataiért kilenc évre, a szüleimet pedig elüldözték otthonukból. Édesapám lóháton menekült Erdélyből.
— Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra?
— Sehogy. 1957-ben születtem. Az üldözés időszakát nem éltem át, természetesen, a szüleimtől sok mindent hallottam, tudok, érzek. Szüleim Erdélyben gyermekeskedtek húszéves korukig. Gondolom, nagyon nagy törést jelentett nekik lelkileg ez az időszak, de soha nem mutatták. Mindig nagyon kiegyensúlyozottak maradtak, tudomásul vették, hogy a történelem ezt hozta számukra. Magyarországon ugyanúgy megállták a helyüket, mint Erdélyben: dolgoztak, hat gyermeket vállalva végigvitték — abszolút felemelt fejjel — az életüket.
— Nagyapja miért került kilenc évre börtönbe? Mi volt a kommunisták által kreált bűne?
— Semmilyen bűne nem volt, nem is lehetett. Általános háborús bűnösséget fogtak rá. Logikus, a románok bevonulásával a kormánybiztost azonnal félretették.
— Farkas édesapját, a hat nyelven beszélő jogászt, a Nemzeti Bank egykori főügyészét 1952-ben letiltották a jogi pályáról. Ezt követően segédmunkásként kereshette kenyerét. Ez ismét nagy törést jelenthetett a család életében.
— Édesapám Magyarországon az első években valóban, mint sok más hozzá hasonló származású ember, szenet, fát hordott. A nemesi származású emberek a kommunista rendszerben csak ilyesmikre voltak ,,jók". Ha maradt volna a régi rendszer, vélhetően gazdálkodott volna a birtokon. De később édesapám kitanulta a villanyszerelési mesterséget, mint villanyszerelő dolgozott, s így tartotta el családját. Édesanyám pedig otthon nevelte a hat gyermeket.
— Ön már itt született Verőcén?
— Nem. Szüleim két évig Pesten laktak, majd jött az újabb kitelepítés, s természetesen, őket is kitelepítették az Alföldre. Hét év múlva, a költözési tilalom megszűnésével édesapám elindult, mert nem szívlelte az Alföldet, s kapcsolatok, ismeretségek révén a Duna-kanyarban, Nagymaroson talált egy albérletet. Kisebbik bátyám, én és a húgom is ott születtünk Nagymaroson.
— Ön diákként élt a kommunista rendszerben, amikor a nemesi családokról csak negatív értelemben lehetett szólni. Ez fájt önnek? Lázadozott ez ellen az igazságtalanság ellen?
— Igazából nem. Nekünk fantasztikus életünk volt. Mert édesanyánk olyan légkört teremtett otthon, nagy szeretettel és gondoskodással nevelt bennünket, hogy semmiféle hátrányt nem éreztünk. Persze, megkülönböztetést alkalmaztak velünk szemben: felvételi papírjaimat az akkori igazgató nem továbbította a Műegyetemre. A mi generációnk — s ez nemcsak a Bethlen családra vonatkozik, hanem minden nemesi családnál így történt — kiesett és kimaradt az egyetemekről. Szüleim generációja még járhatott egyetemre, nekik a pályájukat tették tönkre. A mi gyermekeinknek pedig már megadatott a továbbtanulás lehetősége.
Azt hiszem, szüleim ,,zsonglőrök" voltak, hisz mindennap ennivaló került az asztalra. Ez óriási dolog lehetett akkoriban. Mellette, mint kicsi gyermek, nem szörnyülködve, de rossz érzéssel emlékszem rá: a Volgából gyakran kiszállt négy bőrkabátos ember. Termé­szetesen, ma már tudom: akkor folyamatosan zaklatták a szüleimet. De ők soha, semmiről nem beszéltek. A kommunizmus szó nem hangzott el a házban. Valószínű, a hallgatással védtek bennünket. De arra jól emlékszem — négy-öt éves lehettem —, amikor megállt egy fekete Volga az udvarunkban, és kiszállt belőle négy bőrkabátos ember…
— Önnek néhány hete született a hetedik gyermeke. Gratulálok! Öröklődik a nagycsalád szeretete?
— Igen. Két nővérem Bécsben él, Mária nővérem a legidősebb, ő Erdélyben született, s ott született négy fiú, Zsuzsi nővérem Pesten született, szintén a front alatt. Neki van három leánya. Az idősebb bátyámnál két gyermek született, a középső bátyámnál öt gyermek, a húgomnál négy gyermek gazdagítja a családot. Többé-kevésbé több gyermeket vállalunk mindannyian.
— Interneten olvastam, a Bethlen család tagjai évente egyszer legalább találkoznak egymással, s ekkor hatvan-hetvenen gyűlnek össze. Ez megható pillanata lehet életüknek…
— Talán még többen vagyunk. Évek óta kibővítettük ezeket a kedves összejöveteleket a Bánffyakkal és az Ugronokkal. A családi összejövetelt idén Solymáron szervezik a Bánffyak. Ezek nagyon kedves találkozók. Az idős emberek többé-kevésbé már csak temetésen találkoznak egymással. De a családi összejövetel olyan alkalom, amikor az idősebbek is nagy örömmel beszélgetnek egymással. Ugyanakkor nagyon fontos a másod- vagy harmadgenerációnak is, hogy az első, illetve másodfokú unokatestvérek is találkozhassanak egymással.
— Mit ad át ön személy szerint gyermekeinek a történelmi Bethlen család hagyatékából?
— A mai világban ez kényes kérdés. A név kötelez. Minden ember kap bizonyos útravalót akár a Jóistentől, akár a szülőktől, s ezekkel a külső és belső tulajdonságokkal élni kell, de nem visszaélni. Szeretném kiemelni, amit én kaptam, illetve amit mi, testvérek mind a hatan megkaptunk: magas szintű hazaszeretetet, a magyarság szeretetét, illetve a munkára való nevelést. Mind a hatan nagyon szorgalmasak vagyunk, mindennap tesszük, amit éppen tennünk kell. S ezt kell továbbadjuk gyermekeinknek.
— S a gyermekek is továbbviszik a magyarságszeretetet?
— Igen, abszolút bennük él.
— Tudomásom szerint polgármester úr sokat utazik Erdélybe, segít a rászorulóknak, adományokat visz hol haza, hol Kárpátaljára.
— Valóban, nagyon sokat járok édesanyámmal Erdélybe, aki mindig ,,kapitány" volt a mi hajónkon. Az elmúlt húsz esztendőben nagyon sokat utaztunk együtt Erdélybe, s a Julianus Alapítvány keretében építettünk egy imaházat egy magyar falunak, felújítottunk egy óvodát egy kis városkának, három templom tatarozásában vettünk részt. Az elmúlt három évben tizenhét településnek építünk központi magyar oktatási intézményt a Szamos mentén, s ez a nagy épület, remélem, jól szolgálja majd az ott élő szórványmagyarságot. Mellette öt magyar településen öt óvodát sikerült felújítani Kárpátalján. Emellett ruhaszállítmányokat, könyvadományokat szállítunk.
— E rendkívüli munka mellett végzi polgármesteri teendőit.
— Az előbb említett munkákat a polgármesteri teendők mellett végzem hét végén. Nem tehetem meg, hogy a falu rovására nem vagyok itthon. Hétköznap itt dolgozom, s általában hét végén végzem a másik munkát.
— Virágzik Verőce, jól látom?
— A körülményekhez képest igen. Országunk ugyanis erősen zuhan gazdaságilag. Nekem, messziről látva az ország vezetését, úgy tűnik, Magyarországnak és a magyarságnak nincs gazdája. Életem is bizonyítja: egy települést, egy várost, egy országot pontosan ugyanúgy kell vezetni, mint a családot. Ha otthon a férfi fontos gazdája a családnak, akkor a család jól működik. Hogy milyen szinten, az persze sok mindentől függ. Többek között a történelem is meghatározója lehet a családok életének. De gyönyörűen virágzik a család, ha gondos a gazdája. Ha ugyanezzel a szemlélettel és szeretettel vezetek egy települést, akkor lefaragjuk a pazarlásokat, elzárjuk az egyéni érdekeket és csapokat, és olyan intézkedéseket hozunk, hogy a település jól működjön.
— 2005. december 5-én Wass Albert-szobrot emeltek Verőcén. Ezen a különleges eseményen magam is jelen voltam, s a falu életében is kiemelkedő pillanatot jelenthetett.
— 2004. december 5-én zajlott az emlékezetes kettős népszavazás, mely kudarccal végződött. 2005. december 5-re szerveztem egy Kárpát-medencei megemlékezést. Ezzel szerettem volna üzenni az elszakított területek magyarságának, hogy nem mindenki tagadja meg őket, s kicsit szerettem volna jóvátenni azt a csúnya népszavazást. Mindegyik elszakított területről jeles közéleti személyiségek vettek részt a verőcei megemlékezésen, s ekkor avattuk fel a Wass Albert-szobrot.
— Polgármester úr harmadik ciklus óta vezeti Verőcét. Mire hívná fel az arra látogatók figyelmét, mely kifejezetten az ön munkájához kötődik?
— 1998. október 28-án lettem először polgármester. Akkor azt gondoltam: egyetlen irány, az idegenforgalom lehet az, amivel segíteni tudjuk a település közérzetét, működését. Tudatosan elindítottam egy programot, hogy tegyük érdekessé tereinket, kereszteződéseinket, melyeket szobrokkal díszítettünk... Minden alkotás a magyarságot és a kereszténységet hivatott erősíteni.
— Élnek a városban liberálisok?
— Igen, természetesen. Támadnak is, de arra nagyon vigyáztam az elmúlt kilenc évben, hogy minden alkotás más pénzből legyen finanszírozva. Tehát vagy pályáztam egy-egy szoborra, vagy gyűjtést szerveztem, de vigyáztam, hogy pl. Wass Albert-szobrot ne állítsak a falu pénzéből, hiszen van olyan ember, aki ezt nem jó szemmel nézte volna. Aki elítéli, vélhetőleg azért teszi, mert nem ismeri Wass Albert életútját, vagy részinformációhoz, esetleg elferdített információhoz jutott. Kicsi példával hadd szemléltessem a média fontosságát. Két ember beszélget Verőcén: az egyik lakatos, a másik a lakatossal végeztet valamilyen munkát. A lakatos megszólal: ez már szörnyű, borzasztó, hogy polgármesterünk egy fasisztának emel szobrot! A másik ember, aki több Wass Albert-könyvet olvasott, és tudja, ki volt ő, fölnéz, és megkérdezi: — Tudod te, ki volt Wass Albert? — Nem, de ezt mondják. Öt percet beszélt Wass Albertől az illető, majd a másik ember véleménye megváltozott: — Ja, ha így van, akkor jó. Időt kell hagyni, és pontos információkhoz kell juttani az embereket.
Furcsa időszakot élt át a magyarság negyven-ötven éven keresztül. Erkölcsi, szellemi züllés jellemezte hazánkat. Furcsa világban élünk, s mindenkinek a maga környezetében kell éreznie, hogy nem jó irányba halad az emberiség. Olyan időszakban, amikor az igazi értékek, mint a hazaszeretet, a család, mint intézmény, az adott szó súlya, a tisztesség, a becsület, a munka öröme és megbecsülése háttérbe szorul, s amikor mindezt megelőzi az önző mának élés, akkor nagyon nagy baj van. Minden embernek a maga környezetében kell tennie a jót, hogy ez az irány lelassuljon, megszakadjon, és az igazi értékek kerüljenek vissza a helyükre.
De ma már kint lehet a nemzetiszín zászló, ma már beszélhetünk a magyarságról, történelmünkről, a múltról és a jövőről.
— Hivatali szobájának falán látható egy szép nagy kokárda...
— Látható itt kokárda, kereszt és zászló. Ha jól emlékszem, 2005. december 5-én kaptam valakitől. A 2005. december 6-i Magyar Nemzetben megjelent egy kedves cikk, melynek szerzője azt írta: a magyarság szíve Verőcén dobogott. Ez a kettős népszavazás első évfordulóján történt, s ez nekünk nagyon jólesett.
— Ön mit tart a legfontosabbnak az életében? Mit ad át gyermekeinek?
— Már beszéltünk róla: a haza és család szeretetét, az emberek megértését, valamint fontos a munka öröme és megbecsülése.
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most