Külön utakon — választók nélkül?

A tárgyalások kimenetele, sajnos, előrelátható volt, még ha Orbán Viktor és Tőkés László is a megegyezésre kérték az MPP-t. Jelezte a kudarcot az is, hogy sem Markó Béla, sem Szász Jenő nem vett részt a találkozón. Jelezte az RMDSZ ultimátumszerű felszólítása. Jelezték az MPP politikusainak zavaros, egymásnak ellentmondó nyilatkozatai. A bálványosi találkozó után egy héttel például Szász Jenő még mindig tanulmányozni akarta azt a javaslatot, amelyet már az egész erdélyi magyarság ismert. A polgáriak sepsiszentgyörgyi szervezete pedig egy nappal a találkozó előtt rukkolt elő egy teljesen új javaslattal. Mindeközben majdminden MPP-politikus arról beszélt, hogy az alakulat identitása forog veszélyben, ha elfogadják a szövetség ajánlatát. Sőt, az egész párt születése hiábavaló volt, ha az RMDSZ listáin indítják jelöltjeiket — hangoztatták. Mintha cél és eszköz teljesen összekeveredett volna az MPP vezetőinek fejében, mintha elfeledték volna, hogy alternatívát azért akartak kínálni, mert a magyarság érdeke kívánta ezt. Mintha már csak egyetlen érdek, éspedig a pártérdek létezne számukra. Pedig az MPP identitását sokkal inkább az veszélyezteti, ha nem képes szem előtt tartani az erdélyi magyarság érdekeit.

A tárgyalásoknak tehát egyelőre csak vesztesei vannak. Vesztett az MPP, mert képtelen volt a pártérdek elé helyezni a nemzeti érdeket. Vesztett az RMDSZ is, mert vélhetően nem sikerül visszahódítania kiábrándult választóit, és kevesebb embert tud majd megszólítani, mint az összefogás esetén. Előfordulhat ugyanis, hogy a külön utakat választó szervezetek választópolgáraik jelentős része nélkül lesznek kénytelenek versenybe szállni.

A patthelyzetből az egyedüli kiutat az RMDSZ ajánlatának elfogadása és a tárgyalások folytatása jelenthetné. Hogy legalább az erdélyi magyarság ne kerüljön a vesztesek közé.