Elmaradt kézszorítás, ölelés helyett

2018. június 21., csütörtök, Irodalom
Csak kapkodjuk megrendült fejünket: félre az útból, égi útonállók, szállnak e kora nyárban a költők, örökifjak és öregek, utat nékik a mennybe!
Kapui Ágotát (akárcsak nyomban utánaröppent jó Bátyánkat, Kányádi Sándort) jó ideje házi költőnkként szerethettük, mióta felénk fordította űzött, verses beszédet újrakezdő, hazanéző arcát, mert hiába vonta szívére új honában az égi (azaz: elektronikus) sajtó, vissza­vágyott az erdélyi papiros nyomtatott betűire. S ott folytatta, ahol abbahagyatták véle, fittyet hányva, hogy közben kiparadigmaváltották divatból a közössége tekintetét kereső poézist, elküldte csaknem minden sorát, pipával megjelölve, melyeket a nehéz bútorzatú e honi redakciók papírra nyomtatni nem vállaltak. Bár személyesen nem volt szerencsém megismerni a költőt, itthoni olvasói és szerettei nevében is megköszönve nehéz hűségét, kézszorítás, ölelés helyett, mintha virágot égi folyóba, küldöm utána e kis verscsokrát.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-06-21 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen célt szolgál az igazságügyi törvények módosítása?







eredmények
szavazatok száma 211
szavazógép
2018-06-21: Irodalom - :

Kapui Ágota versei

Útravaló
Köszönök mindent amit kaptam
azt is amit el sem fogadtam
mit bontatlanul visszaküldtem
amitől porig szégyenültem