OlvasólámpaSzentgyörgyi László első kötetéről

2018. július 7., szombat, Kultúra
Mottó: „Amit el lehet felejteni, / azt nem érdemes megtanulni. // Amit nem lehet megtanulni, / azt nem szabad elfelejteni.” (Ars poetica)
ételyek között címmel jelentette meg első verseskötetét (Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2016) a marosvásárhelyi közíró. Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László 1957. március 15-én született Erdőszentgyörgyön. Újságírással az 1989-es rendszerváltás után próbálkozott. 1997-től főállású újságíró. 1997–2004 között az Erdélyi Napló, 2004–2008 között a Polgári Élet munkatársa, 2009–2012 között a marosvásárhelyi Központ című hetilapot szerkesztette. Jelenleg is ott dolgozik. Első verseit 1977-ben jelentette meg az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat. Közölt a kolozsvári irodalmi hetilapban, az Utunkban is. 1990-től a Kelet-Nyugat, a Látó, a Székelyföld, valamint a Hitel és a Napút című folyóiratokban publikált.
A rövid versek olvastán leginkább Horváth Imre (1906–1993) négysorosai jutnak eszünkbe. Mindjárt az indítás erre vall: „Akarjam a Mindent? / Azon már túljutottam. // Ne akarjak semmit? / Oda még nem jutottam.” (Induláskor)
Ezt követően máris megfogalmazódik valamiféle költői-emberi hitvallás is: „Úgy értsd / az érthetőt, / hogy kimondhasd. // Úgy mondd, / hogy megértsék / a kimondhatatlant!” (Úgy mondd!)
A szülőföld iránti elkötelezettség is szűkszavúan jelenik meg: „Ha súlyomból / veszítek, / s léptem / nem hagy már / nyomot, // tagadj meg, / szülőföld, / mint azt, / ki hűtlen / elhagyott!
Ezt a mércét nem könnyű tartani, de a kis kötet legjobb darabjai arról győznek meg, hogy a kételyek nem feltétlenül az önbizalom hiányát jelzik, hanem inkább azt, hogy egy bizonyos életkoron túl már nagyon meggondolja az ember, mit is adjon ki a kezéből.
Keserűen fakad ki, amikor az ifjúság (elszalasztott) lehetőségeit idézi: „Nem tudom / elfelejteni, / meg nem történtté tenni / a múltam, // pedig most újra / ott vagyok, / ahonnan egykor / elindultam.” (A tékozló fiú)
Nem hiányzik a riadt rezignáltság sem: „Minden / ellenségemnek / sikerült/ megbocsátanom. // Barátaim / vajon / megbocsátják-e ezt / nekem?” (Megbocsátják?)
Az aforisztikus (olykor játékos, ritkábban szójátékos) gondolkodás példája ez a kétsoros: „Előttem az Élet. / Mögöttem a Jövő.” (Perspektíva)
Kedvence az ellentételező gondolat: „Olyan árva – / még a kutyájának sincs / gazdája...” (Árvaság); „Egész élete hamisságban telt – / a halála sem volt valódi...” (Portré)
Figyelemre méltók jeles személyekről szóló sorai a (K)arcok sorozatból: „– Hogy ki s mi volt / Jakab úr? // – Múltat faggató, / jövőt fürkésző / aprócska nagyúr.” (Bözödi György)
A kötetet A méltóság dicsérete cím köré sorakoztatott szövegek nyitják, és a továbbiakban is tematizálni igyekszik a tartalmat (Diagnózis, Összetartozunk, Leltár, Én és a világ a kis „tömbök” gyűjtőcímei).
Legtöbb versét régieskedőn így nevezném: kései keservények. De vajon mitől kései/ késői egy jelentkezés? Az értékmérő, a kritérium koronként változhat, a szöveg marad. Víz és kövek. Ilyenkor az a legjobb, ha az ember megmutatja magát, aztán az idő megtartja vagy kirostálja.
Szentgyörgyi László kései dobbantása helytálló. Igaz, hogy az effajta kifejezési forma nem tűnik „trendinek” a kortárs (még kevésbé az erdélyi) magyar költők körében. Bizonyára úgy érzik, hogy a líra rovására megy a lecsupaszított mondat, a szikár kifejezésmód.
A kötet néhány haiku formájú verssel zárul. Az utolsó nem az. Címe: Ennyire futja... „Újrakez-deném, / de nem kezdhetem újra. / Hiába töröm magam – ennyire futja.”
Tisztelettel kételkedünk. Bízunk benne, hogy futja többre is.
BÖLÖNI DOMOKOS
Cikk megjelenési időpontja: 2018-07-07 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen célt szolgál az igazságügyi törvények módosítása?







eredmények
szavazatok száma 231
szavazógép
2018-07-07: Kultúra - :

Fantázia szülte formák (Szabó Anna Mária kiállítása)

„A fantázia az egyetlen dolog, ami megvédi a szabadságunkat…” (Luis Buñuel)
2018-07-07: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: A tavon

Szúnyog zirreg a tó fölött,
bűvöli a béka.
Alig várja, hogy leszálljon
elé a zsombékra.