Kányádi Sándor: A tavon

2018. július 7., szombat, Kiscimbora
Szúnyog zirreg a tó fölött,
bűvöli a béka.
Alig várja, hogy leszálljon
elé a zsombékra.
– Szállj már alább, gyere, gyere,
ne félj tőlem, szentem!
Szúnyogot én már náladnál
nagyobbat is nyeltem.
Így biztatja a szúnyogot
meredt szemű béka,
amikor a tóra vetül
a gólya árnyéka.
Ám a béka se lát, se hall:
– Ne félj, szúnyog úrfi!
Hamm, bekaplak, de hálából
megtanítlak úszni.
Ugrik is már, és a szúnyog
mintha nem lett volna.
De a gólya sem hiába
szállott le a tóra.
Csőre villan, mint a penge,
csattan, mint az ostor:
nyakon csípi béka úrfit,
s viszi szúnyogostól.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-07-07 08:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen célt szolgál az igazságügyi törvények módosítása?







eredmények
szavazatok száma 211
szavazógép
2018-07-07: Kultúra - :

Szentgyörgyi László első kötetéről (Olvasólámpa)

Mottó: „Amit el lehet felejteni, / azt nem érdemes megtanulni. // Amit nem lehet megtanulni, / azt nem szabad elfelejteni.” (Ars poetica)
2018-07-07: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Szúnyogkirálynő szerencséje

Kisfiú ült a tóparton. Lábát a langyos vízbe lógatta, s gyönyörködött a tó vizében hűsölő nyári napban. A víz fölött fáradt szúnyog siránkozott. Szeretett volna szegényke a zsombékon szunnyadó sásra ereszkedni. De a zsombékon ott gubbasztott a dülledt szemű béka.