Nemzetközi bronzérem fizikából

— A megmérettetésre a kelet-szibériai Jakutszk városában került sor. Itteni fogalmak szerint nem nagyváros — mintegy 250 000 lakosa van —, de hatalmas, gyéren lakott terület központja, ahol néhány ember szívügyének tekinti, és minden évben megszervezi ezt a rangos tantárgyversenyt matematikából, fizikából, kémiából és informatikából. Összesen több százan voltunk résztvevők, főként európai és ázsiai országokból. A verseny és a kommunikáció angolul folyt, de sokan beszéltek oroszul is, nemcsak oroszok, hanem a környékbeli országokból érkezők is. Románia tizenkét diákot küldött, közülük ketten voltunk magyarok. Az odautazás négy napig tartott, elírták a vízumunk dátumát, és emiatt egy napot várnunk kellett Isztambulban. Négy repülőt váltottunk odáig, valóban nagyon messze van. Jövet már nem volt semmi gond.

— Milyen volt a verseny?

— Nagyon nehéz. Nagyon erős volt a mezőny is. Fizikából két fordulót rendeztek, volt egy elméleti és egy gyakorlati rész, öt-öt óra hosszú mindegyik. Több díjat osztottak (két-két ezüstöt és bronzot is), a mi kategóriánkban az első négy orosz lett.

— Hogyan jutottál erre a szintre? S ha a szabad idődben is tanulsz, marad valami egy szokványos kedvtelésre?

— A felkészülést főként egyénileg végzem, de nagyon sokat segített az országos keret ,,edző" tábora, ahol nagyrészt egyetemi tanárok foglalkoztak velünk, és elsősorban a problémamegoldásra fektették a hangsúlyt. Termé­szetesen, iskolám tanárainak is köszönettel tartozom. A kiválasztás pedig úgy zajlott le, hogy az országos tantárgyversenyen ötórás rostálás után megneveztek húsz főt, akiket kéthetes továbbfejlesztő táborba küldtek. Az sem volt éppen szórakozás, nagyon keményen tanultunk, izzasztó teszteket végeztünk, de azért érdekes is volt, és valóban hasznos is. Lazításként szeretek úszni, kosarazni, asztaliteniszezni, érdekel a számítógép, hallgatok zenét, szívesen nézek filmet...

— Lehet a fizikát is szeretni? A legtöbb embernek a haja égnek áll tőle, sokan nem is tudják, hogy fizika nélkül gépeink sem működnének...

— Itt, nálunk túlságosan elméleti az oktatás, legalábbis a középiskolában — más országokban nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oldala, hiszen az alkalmazott tudás ér valamit.

— Erről most sokan a pénzre gondolnak.

— Az érem mellett oklevelet és kupát kaptunk, és egy kétnapos jutalomkirándulást a Léna folyón, igazi luxushajón, ami igazán szép, jó hangulatú út volt egy eléggé érintetlen vidéken. Előző nemzetközi versenyeimen Indonéziában jártam, az is teljesen más, különleges világ. Azért mindig örvendtem, amikor hazajöttem Európába... Itthon ősszel szokták elismerni teljesítményünket, ünnepélyes körülmények között maga az államelnök tünteti ki a határokon túl valamiben jól szereplőket. Ezzel valamelyes pénzjutalom is jár, de a magam részéről nagyobb nyereségnek érzem, hogy az idén az előző évekhez képest annyi ismeretet szereztem, amennyit még nem is tudtam teljes egészében feldolgozni, ezért még a jövendőre vonatkozó terveim is bizonytalanok. Fizikához kötődnek, a helyem is biztosított bármelyik egyetemen, de annál konkrétabbat, hogy egyetemi tanár szívesen lennék, még nem tudok mondani.