Pityókát ott is, ahol eddig nem termeltek! (A burgonya világéve — nemzetközi burgonyakutató-konferencia)

— Mi volt ennek a négy napig tartó nemzetközi konferenciának az indítéka? — kérdeztük Bartha János szépmezői mérnök-vállalkozót, a Burgonyatermesztők Országos Tanácsának tagját. Ő volt a mezőnéző tanösvény vezetője és egyben a konferencia résztvevőinek vendégfogadója.

— A szegénység egyre nagyobb a földgolyó bizonyos területein. Leküzdésének, enyhítésének egyik útja olcsóbb alapélelmiszerek megteremtése. Nos, ezek egyike a burgonya, a mi pityókánk lenne. Bombay és Kalkutta polgármesterének napi feladata az éhen halt öregek, gyerekek és gyengék összeszedése. Hasonló jelenségek vannak a nagyvilág más területein, más kontinenseken is, ahol az éhség sanyargatja a lakosság nagy százalékát. Mi legyen az, melyik alapélelmiszer, termény és termék, amelyet sikerrel lehetne ipari mennyiségben meghonosítani azokon a területeken is, ahol az eddig hiánycikk volt, avagy ilyen-olyan oknál fogva nem képezett értéket, nélkülözhetetlen alapélelmiszert eddig? — vetődött fel a kérdés, mert a rizstermelés világviszonylatban már bizonyos határok között történik, különösképpen Ázsia déli részein. Magas szinten megfogalmazódott, hogy ezt a szerepet a burgonya tudná igazából betölteni. Nos erre a kérdésre a világ 45 országának küldöttsége volt kíváncsi, és jött el mihozzánk.

— A résztvevők között számos személyt láttam, akik a déli félteke országaiból jöttek ide. A burgonya nemcsak az északi félteke mérsékelt éghajlati övezetének a terménye?

— Éppen erről van szó, ez volt az egyik témája a konferenciának, melynek megnyitóján részt vett a mezőgazdasági miniszter, Dacian Cioloş és a Mezőgazdasági Akadémia rektora, Nicolae Hera, a kolozsvári egyetem több tanára, a parlamenti mezőgazdasági frakció vezetője. A tudományos kutatómunkával foglalkozó szakemberek azért jöttek ide a világ minden tájáról, hogy erre keressék a megoldást. A megnyitón Chile bukaresti nagykövete is szót kért, ahonnan elindult világhódító útjára a pityóka. A találkozón elhangzott, hogy a világ kísérleti állomásai, kutatóintézetei állítsanak elő, kísérletezzenek ki olyan vetőmagot, mely a krumplira éhes országok éghajlati és talajtani követelményeinek megfelel, vagyis ott sikeresen megteremhet, termelhetik. A melegebb országokban ugyanis csak olyan krumplifajtákat lehet/kell majd termeszteni, amelyek ellen tudnak állni az ott uralkodó, úgynevezett hőstressznek.

Nemcsak a vetőmag kérdése a fontos a nagy népsűrűséggel rendelkező országokban, Indiában, Kínában, Indonéziában, de más ázsiai országokban is, hanem a burgonyatermesztésre alkalmas területek nagyságának a növelése. Elismert, hogy Európában magasabb szinten áll a krumplitermesztés gépi művelése, mint más, keleti országokban. A magas fokú gépesítés révén lehet csökkenteni itt a termelést, de akkor növelni kell az átlaghozamot. E gondolatok kapcsán lesz elkerülhetetlenül fontos a nemzetközi tudományos kooperáció, a más országokkal való szoros együttműködés. Brassóban és nálunk tehát nem hazai, hanem világviszonylatban fontos témákat tárgyaltak meg. Nem véletlen, hogy éppen Romániára esett a választás, ugyanis egy olyan ország hírében állunk, ahol a burgonyatermesztés jövőjéről lehet beszélni, van tudományos intézményhálózata, részt tud venni a vetőburgonya előállításának versenyében, a gépesítés tökéletesítésében, nemkülönben az öntözés magas technikájában, mert sajnos, a globális felmelegedés jelensége a világon mindenütt érezhető, s a közeljövőben sehol sem lehet elképzelni a burgonya termesztését öntözés nélkül.

— Mi volt a másik témája a nemzetközi konferenciának?

— A burgonya értékesítésének kérdése Európában. Gyárakat kell építeni, hogy keményítőt és szeszt tudjunk kihozni a pityókából. A szabály egyre inkább az, hogy a burgonyatermesztés csak ott lesz kifizetődő, ahol legalább felét ipari módon fel is lehet dolgozni. A nálunk megtermelt burgonya kétszeresét termeli például Fehéroroszország. Felét az ipar hasznosítja, felét pedig mossák, csomagolják, és rendszeresen — felvásárló és értékesítő központokon át — bevonják a kereskedelmi forgalomba. Azt ott jól megszervezték, nem úgy, mint nálunk, ahol bukaresti cigányok irányítják a piac egy részét. Ott nincs az a veszély, hogy a külföldi burgonya behozatala kedvezőtlen hatással legyen a belföldi piacra. Ezért volna fontos lépni itthon is. Felvásárló és értékesítő szövetkezeteket kell alakítani itt is, Szépmezőn, Kézdi környékén, a Barcaságon, Fogaras környékén, Csíkban és mindenütt, régiónként.

Látogatásunk idején szaporán szemerkélt az eső, a szépmezői Solfarm Kft. területén a gyakorlati bemutatót esernyők alatt hallgatta és nézte végig a két autóbusznyi vendég. A fajvetőmagkrumpli-táblák hol virágba borulva, hol bimbóban, hol pedig már leégetve. A parcellák elején a fajta nevét mutató kis tábla, mellette egy felnyitott krumplibokor, s a résztvevők rácsodálkozhattak az itt termelt fajták egész sorára. Türelemmel várták, hogy elálljon az eső, s utána a verőfényes napon sorra szemlézték az összes bemutatóparcellát: a holland Agrico cég több mint 15, a francia Germico több mint 22, a német Europlant több mint 15 fajtáját és a 18-nál több hazai krumplifajtát. Ez érdekelte a konferencián részt vevők kétharmadát, a többi a Fogarasföldi Felekre (Avrig) ment, ahol megtekintette a kétezer tonna kapacitású burgonyatárolót és a környék mintaparcelláit.

Volt olyan elvárás is, amit teljesíteniük kellett a szervezőknek, jelesen: látni akartak egy olyan hazai mezőgazdasági régiót, ahol nagy sikerrel termelik a korai étkezési burgonyát. Így látogatták meg a Dîmboviţa megyei Lunguleţ település burgonyatábláit és az ottani, szintén hatalmas tárolót. Ott most közel ezer hektáron szedik a korai burgonyát. A farm egyébként szoros kapcsolatot tart megyénk termesztőivel, vetőburgonya ügyé­ben pedig a Solfarm Kft.-vel, vetőmagot innen vásárol. S hogy teljesebb legyen a Háromszékről alkotott kép, látogatást tettek a példás módon megszervezett Kézdivásárhelyi Burgonyakísérleti Állomáson, ahol Mike Lujza mérnöknő beszélt a tudományos eredményekről. A tudnivalókat egy brassói mérnök asszony fordította angol nyelvre. Orbaiszék is a burgonya hazájának számít, erről bizonyosodtak meg Romulus Oprea mérnök zabolai nagytermelő tábláinál, ahol érdekes fajtabemutatót tartottak.

— A Szépmezőn és Háromszéken tett látogatás nemcsak burgonyakultúrát jelentett, hanem manifeszt és élő kultúrát is, a száz lelket számláló látogató megismerkedett a Csernátoni Haszmann Pál-falumúzeum mezőgazdasági gépeket és felszereléseket bemutató standjával, a skanzennel, a festői kovásznai Tündérvölggyel, ahol a hangulatot a Kelemen Antal által vezényelt rétyi fúvószenekar koncertje gerjesztette — részletezte Bartha mérnök.

Ami pedig a dolgok komolyabb oldalát illeti, egy holland kutató a záróünnepségen azt mondta: ,,nem hittem, hogy ebben a megyében a nagy farmoknál ezen a szinten áll a burgonyatermesztés gépesítése, számos holland farm sincs minálunk jobban felszerelve". Ekkor, a végkövetkeztetések alkalmával hangzott el a hazai mezőgazdasági miniszter szájából az a kritikai hangú értékelés, miszerint Romániának előbbre kellene állnia a tudományos kutatás eredményei szempontjából, de sajnos, a lepergett tizennyolc esztendő alatt nem támogatták megfelelő módon a kutatást. Ahol ez nem éri el a megkívánt szintet, ott a termelés szenvedi meg.

Szépmezőre ötven fogarasföldi burgonyatermelő is megérkezett, itt óhajtottak megejteni egy ,,szakmai tapasztalatcserét". A fogarasiakat kimondottan azok a krumpliparcellák érdekelték, ahol az elitet és első szaporulatú vetőburgonyát termesztik. Ezen a vetélkedővé alakult találkozón volt jelen az egyik legnagyobb brassói vegyszergyártó cég is, mely bemutatta a többségében fiatal termelőknek a hatékony, de kevésbé káros burgonyakemizálás mikéntjét, vegyszereit.

— Milyen eredményekkel járt ez a találkozó a Solfarm cég számára?

— Én elsősorban extrakorai és korai vetőmagtermeléssel foglalkozom, melyet az enyhébb klímájú hazai Délvidéken értékesítek, Olténiában, Munténiában — tájékoztatott Bartha János. — Erre számos hazai igénylő jelentkezett a találkozó idején, mert ez lesz az alapja a 2009-es esztendő burgonyatermesztésének.