Diktátum vagy egyezség?

Az MPP elviekben elfogadta az RMDSZ belső koalíciós ajánlatát, ám a szövetség tegnap megfogalmazott konkrét javaslata nem tükröz nagyvonalúságot. Markóék két parlamenti helyet ajánlanak a polgári oldalnak, s ez minden számítás szerint nagyon kevés. Szajkózzák az országos 85—15 százalékos arányt, de figyelmen kívül hagyják, hogy a tömbmagyar Székelyföldön az MPP majd 40 százalékot szerzett az önkormányzati választásokon. A Kovászna és Hargita megyében biztosnak tekinthető 11 képviselői és szenátori helyből legalább négy megilletné őket, ezzel szemben az RMDSZ kettőt hajlandó átengedni. A ,,billegő", azaz bizonytalan helyekből szintén biztosítanának a 85—15 százalékos aránynak megfelelően, ám ott teljes mértékben kiszámíthatatlan, ki lehet esélyes, így a polgáriak csak nagy szerencsével juttathatnák be jelöltjeiket. Nem csoda hát, hogy Szász Jenő elégedetlenül állt fel a tárgyalóasztaltól, s ezúttal úgy tűnik, jogosak aggályai. Kompromisszumkészségről, nyitottságról tettek tanúbizonyságot, az RMDSZ pedig folytatja a tőle megszokott erőből politizálást, minden jel szerint nem egyezkedni, hanem diktálni próbál.

Az RMDSZ úgy tesz, mintha kegyet gyakorolna, és csakis az MPP érdeke lenne a közös indulás. Pedig nyilvánvaló, hogy számukra is nagy jelentőségű a megegyezés, hisz nem mindegy, hány tagú frakció tevékenykedik majd a parlamentben, 15 RMDSZ-es honatya lesz, vagy 30. Ha azt szeretnék, hogy a következő négy esztendőben is szavuk legyen a romániai politikában, esetleg az eljövendő kormányban, fontos, hogy lehetőleg minél több magyar jelölt jusson a parlamentbe. Tegnap megfogalmazott ajánlatuk azonban kevésnek bizonyulhat az összefogáshoz, s ha meg is születik a megegyezés, egyáltalán nem biztos, hogy a két felajánlott hellyel sikerül megvásárolniuk az MPP szavazótáborát. Egy nagyvonalúbb ajánlat meggyőzhette volna a polgári oldal szavazóit, hogy támogassák ott is az RMDSZ jelöltjét, ahol nem az ő emberük a befutó. Várjuk a végső megállapodást.