Niku bácsi feljegyzései

A megjelent kötetet a magyarul is jól beszélő ,,Niku bácsi" barátai adták ki, és számosan méltatták hosszú, emberileg és szakmailag is tiszteletet keltő pályáját, életét. Legutóbbi munkahelyéről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Cserey Zoltán köszöntötte, magyarul is: elmondta, hogy az intézmény egyik legnépszerűbb alkalmazottját nyolcvanévesen is sajnálták nyugdíjaztatni, meleg emberségével, a más kultúrák tiszteletével pedig olyan példát mutatott, amelynek elterjedése minden feszültséget feloldana románok és magyarok között. Maga a szerző — megköszönve mindenki fáradozását — édesapjára hivatkozott, aki szerint egy jó szomszéd többet ér egy távoli rokonnál; tevékenységre buzdított mindenkit (ez segít az elevenség megőrzésében), könyvéről pedig reméli, hogy hasznos lesz. Hiszen ma már nem tudják a fiatalok, hogy nagyapáik korában egy ajtóba támasztott seprű is elég védelem volt az idegenek ellen — de az is talál benne kapaszkodót, aki arra kíváncsi, hogy melyik faluban milyen malom működött, hol készült cserépkancsó, fakád vagy mázas edény, milyen elemei vannak a székely kapunak, vagy milyen ráolvasással ,,gyógyították" állataikat a román pásztorok, hogy nézett ki az előpataki zsidó temető, vagy miképpen írt az akkor magyarországi románok brassói gyűléséről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet, esetleg a tűzoltókról vagy pár népművészről akar megtudni valamit. Sok kérdésben eligazító ez a méretére nézve zsebkönyvnek is tekinthető kiadvány.