Zene nélkül fabatkát sem ér az élet (XVI. nemzetközi fúvóstábor)

Mert napi hét órát gyakorolni, az alig ismert hangjegyeket olvasni és lejátszani, nem könnyű, hiszen legtöbben kezdők, s bár sokan visszatérő haladók, még azoknak sem volt leányálom, akik zenetagozatos osztályból sokkal felkészültebben érkeztek, mert számukra sem volt sok pihenő. Mindenki testre szabott feladatot kapott, és mindannyian annyit tanultak a választott hangszer birodalmáról, és gazdagodtak emberi kapcsolatokban, amit a rájuk fordított költségek felét kitevő részvételi díjjal megfizetni nem lehet. Ez tűnt ki a tegnapi búcsúpillanatokban is, amikor a két-három perces táborzáró fellépés után rendre hazaindultak a közel félszáz erdélyi településből érkezett gyermekek és fiatalok. Elmondható, hogy ez a közösség, az őket tanító tanárok és az adminisztratív személyzet zenefüggő. Az elmúlt két hétben, a tizenhatodik rétyi fúvóstáborban bebizonyították, Erdély legnagyobb magyar fúvósműhelyében mindent a zene és a zenetanulás érdekében tettek.