Bonjour, Illyefalva

De nem csak a francia fiatalok jöttek-mentek, hanem az őket fogadó, velük jövő-menő helybeli ifjúság is, akikkel úgy összebarátkoztak, hogy jövőre az illyefalviak utaznak a nyugat-franciaországi Chichébe. Oda, ahol a polgármester részmunkaidős választott elöljáró, harminc civil szervezet működik, pedig csak ezerhétszáz lakos él a településen, és korábban hallottak az 1989 előtti romániai falurombolásról, mint ahogy a jelenlegi illyefalvi fiatalok megszülettek. A kapcsolat is abból az időből ered, de az elmúlt tizenöt évben csak egy-egy család levelezett, majd amikor a franciák jelezték, hogy Illyefalvára látogatnának, Madár Júlia francia szakos tanár, tanfelügyelő, Gáspár Etele helyi református lelkész és Bakó Zoltán vállalkozó beindította a vendégfogadás gépezetét. Egy hét családoknál, a második hét a vártemplom bástyáiban, de mindvégig együtt az IKE-s fiatalokkal, akik a szászföldi és székelyföldi kirándulásokra is elkísérték újdonsült ismerőseiket. Közülük többen a hatvanas években láttak utoljára szekeret az utcán, kézzel végzett mezőgazdasági munkát, tyúkokat az udvaron, s ezért úgy megszerették ezt a közösséget, hogy a métaütőjüket (szabadtéri játék kelléke) minden illyefalvival alá akarják íratni. Tegnap, a búcsúzás napján néptáncainkkal ismerkedtek (felvételünk), módfelett rácsodálkozva arra, hogy léteznek még ilyenek, hisz az ő hagyományos táncaik inkább hasonlítanak a társasági tánchoz, zenéjük pedig a sanzonhoz. Talán még testvértelepülési kapcsolat is lesz ebből — mondják a szervezők, és nem alaptalanul, hisz a vállalkozók mellett a helyi önkormányzat is támogatta a vendégfogadást.