A kaszt érdeke mindenekfölött

Józanul mérlegelve, a szavazás tétje is nevetséges volt: arról kellett dönteniük, hogy indulhat-e eljárás a két politikus ellen, jóváhagyják-e, hogy az ügyészség összeállítsa a vádiratot, és ennek alapján pert indítsanak, majd bírósági döntés szülessen. Azaz ráhagyják-e az igazságszolgáltatásra az ítélethirdetést, vagy pedig — ha már a parlamenti mandátum az ítélkezésre nem jogosít fel — inkább fátylat borítanak az ügyre, és ha el is veszik kollégáiktól annak lehetőségét, hogy ártatlanságukat bizonyítsák, legalább bűnösségükre sem derülhet fény egyhamar. Addig legalábbis, amíg a parlament falai oltalmazzák.

Képviselőink viselkedésére a félelem az egyedüli magyarázat. Féltek attól, hogy ha Năstaséékkal megtörténhet, akkor esetleg majd velük is. Féltek, hogy más piszkos ügyre is fény derülhet. Féltek, hogy precedenst teremtenek azzal, ha engedélyezik a bűnvádi eljárást egy közülük való, kaszton belüli ellen.

De talán a félelemnél is rosszabb a számítás. Ahogyan a titkos szavazás oltalmában mérlegeltek. Ahogyan jó néhányan arra számítottak, hogy szavazatukkal hozzájárulnak az effajta pártok fölötti, bűnös összetartás fennmaradásához.

Csak az a kérdés, gondolkodtak-e azon, hogyan magyarázzák ezt meg választóiknak a néhány hét múlva esedékes voksolás előtt? Már ha lesz, aki egyáltalán meghallgatja a magyarázkodást.