Minden magyarok ünnepe

Az ünnepség a templom előtti Szent István-szobornál folytatódott, ahol az ünnepi szónok, Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa kiemelte: ,,A múltról való megemlékezés gyakran kapaszkodás. Az kapaszkodik elmúltakba, akinek a jelene bizonytalan." Megokolva azt, miért emlékeznek bárhol is magyarok első szent királyunkra, kiemelte: ,,Augusztus 20-a nem pusztán a múltakról való megemlékezés. Aki azt hinné, az súlyosan téved. Augusztus 20-a ünnep. Az ünnep az örökkévalóság megidézése: az ünneplő számára nem az egykorit, a múlandót teszi viszonyítási alappá, hanem az idő felettit. Az ünneplőnek ezért lehet mindenkor: újjászületés." Válaszokat próbált keresni arra is, ,,mi az, hogy magyar, és mit ér az ember, ha magyar?" Többek között István alapítóleveleiből maradtak fenn az első lejegyzett magyar szavak, s arca az első megörökített magyar arc; de ,,azon a december 5-én abba rokkantunk bele, hogy mennyire megfogyatkoztunk. Holott valójában azzal szembesültünk, hogy a szomszédos köztársaságban is él két és fél millió hozzánk hasonlóan érző testvérünk, tehát ötmillió körül lehetünk azok, akik magyarként tudjuk egymáshoz tartozóknak magunkat". És: ,,Ezt a huzatos vidéket olyan birodalom, mint a római sem tudta ellenőrzése alatt tartani bár fél évezredig. Ehhez képest több mint ezer éve alakítja ezt a földet a mi tenyerünk nyoma is, és tükröződik benne arcunk nyoma. Szent Istvánnal kezdődő történelmünk évezredes, és ez az évezred két és fél ezer év nyugati történelemből egy évezred, az emberi civilizációk összesen öt évezredes történelméből egy évezred. Birodalmat sem ismer ezer évnél hosszabb életűt a történelem. Lehet, hogy megfogyatkoztunk, de ne feledjük: mi már jutalomjátékunkat játsszuk." Beszédét pedig azzal zárta: ,,Az ország, a hatalom, a dicsőség nem a miénk. A birtok, az ítélet és kegyelem azé, akinek képmására teremtettük. Szent István ennek a jegyébe állította a magyarságot: állam összeomolhat, de egy közösség sorsa, akárcsak az egyéné, azon múlik, hogy jelen van-e benne, maradást tud-e találni benne szabad és halhatatlan lélek. Egy közösség számára pedig ezt valóban az a templom és iskola tarthatja meg, amelyet ő adott nekünk, fentről támasztva alá. Ez a megemlékezés akkor és azáltal lehet csak ünnepünk, ha mindennek a felidézésében megújulnunk is sikerülne." A történelmi egyházak képviselőinek beszédeit követően koszorúk és az azoknál többet mondó virágszálak borították díszbe Szent István szobrának talapzatát.