Pálinkatan és az Elfelejtett rétyiek (Dr. Nagy Lajos új könyve)

Miért ez a hangulatváltás, mi történt?

Mielőtt panaszommal előhozakodtam volna, Kopacz Attila elővett egy vékony papírra nyomott füzetecskét, találomra felütötte azt, s az archaikus betűkkel szedett szövegből felolvasott egy-egy passzust.

K(érdés). Mit tapasztalhatni általánosan a’ pálinkaivók között?

F(elelet). Tapasztalhatni, hogy: amint lassan-lassan hatolgat fel a pálinkaszesz az ivók’ agyára; azon mértékben szűkül az okosság’ határa, tágul a nemtelen indulatoké; ’s mikor békövetkezett a’ részeg állapot, háttérbe taszíttatik egészen az okosság és a’ határtalan bosszúállásnak, veszekedési vágynak, féktelen haragnak, sőt dühös indulatoknak kórjelei mutatkoznak a’ pálinkától megrészegedett emberen.

K. Árt-e a pálinka az ember’ jólétének is?

F. Igen, mert ha csak három krajczárt iszik is meg valaki naponta, tíz év alatt száz nyólczvankét német forintot és harminc krajczárt iszik meg. Ennyi pénz jól esnék bizonyosan az öregség’ terhes napjain. Ennyit pedig, minden bizonnyal megtakaríthatna bárki is magának, ha pálinkát nem innék.

Az idézetek dr. Nagy Lajos Elfelejtett rétyiek című új könyvének mellékletként csatolt füzetéből valók. Címe Pálinkatan az erdélyhoni minden valláson lévő falusi iskolák számára. Készítették Nagyborosnyai Bartha András és Felső-boldogasszonyfalvi Bíró Sándor rétyi ev. ref. hitszónokok. A könyvecske Kolozsvárott jelent meg a Tilsch János tulajdonában lévő nyomdában 1846-ban.

A szerzők az előszóban írják:

,,Czélul tűztük ki ezen kis munkánkban, a’ kicsiny gyermekekkel — ezekkel a’ hon’ zsenge reményeivel — a’ pálinkát úgy ismertetni meg, mint hazánk polgári ’s polgárnői között uralgó számtalan testi és lelki betegségek’, házi és hazai inségek’ ’s nyomorok’ kútforrását, sőt, életpályát rövidítő, gyilkoló méregkeveréket; és őket oda emelni, hogy: felserdült fiatal ’s agg korukban egyaránt, minden névvel nevezendő társadalmi körükből száműzvén, szebb ’s boldogabb jövendő hajnala’ mosolyogjon fel hazájok’ s házuk’ egére."

Amint ez az eddigiekből is kiderül, a szekér megelőzte a fogatot, dr. Nagy Lajos könyvét hátulról kezdtük olvasni. Valószínű, nem leszünk egyedüliek, akik, amint észreveszik dr. Nagy Lajos könyvének a hátsó belső borítóján tasakolt Pálinkatant, nekiesnek ezt elolvasni, s miután jól kinevették magukat, azután látnak neki, hogy Réty elfelejtett nagyjaival, Rétyi Péterrel és a Pálinkatan egyik szerzőjével, Biró Sándorral megismerkedjenek.

A nagy formátumú könyv tulajdonképpen egy tudományos igénnyel megfogalmazott tanulmánykötet az elfelejtett rétyiekről, bő illusztratív anyaggal, de a kötet két fő alakja, Rétyi Péter és Biró Sándor révén és ürügyén betekinthetünk a kétszáz évvel ezelőtti Réty és egész Erdély életébe, az utóbbi esetében pedig az 1848—49-es forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő alakjának, a jeles publicistának és kortársainak munkásságát ismerhetjük meg. Biró Sándor munkásságát és forradalmi szerepét az általa szerkesztett Hadilap bőven idézett fejezetei illusztrálják.

Szóval, egy komoly munka olvasásának a ma derűt kiváltó mellékletével kezdtünk neki az olvasásnak. A derű egyik oka, hogy 162 esztendő múltán magunkon és környezetünkön tapasztalhatjuk a Pálinkatan hatását a társadalomra. ,,A hon zsenge reményei" közül nem kevesen felnőttkorukban rossz tanulóknak bizonyultak. Kopacz Attila a Pálinkatan bemutatóját valamelyik rusztikus és archaikus régi kocsmában képzelte el, válogatott vendégek társaságában.

Ami késik, nem múlik, mert az Elfelejtett rétyiek és a Pálinkatan bemutatójára a rétyi falunapok programjában kerül sor.

Ez sem egy rossz hely és alkalom, s ennek kapcsán illesse dicséret a szerző mellett a rétyi polgármesteri hivatalt is, amely a kötet kiadását példaértékűen támogatta.