Kevés a nyugdíj

Adriean Videanu a demokrata-liberálisok nevében fanyalgott, kis igazságot is megfogalmazva, miszerint a kisnyugdíjasokat még ez az újabb húszszázalékos járulékemelés sem húzza ki a csávából, hisz jó esetben száz lejjel hoz többet november végén a pénzes postás. Lucian Bolcaş, Vadim Tudor szárnysegéde és szóhordója szerint le kellene fújni ezt az eredetinél két hónappal korábbra ígért emelést, mert az a liberálisok választási fogása, épp a november végére kiírt parlamenti választások előtt néhány nappal kapnák kézhez az idős emberek a megemelt nyugdíjat, ami jelentősen befolyásolná a hatmillióra tehető időskorúak szavazási szándékát. Természetesen, a szociáldemokraták is beleszóltak a vitába, ők meg azt akarják, hogy a nyugdíjakat már október elsejei hatállyal emeljék. Az idei infláció ugyanis összezsugorította a nyugdíjak értékét, a legszerényebb számítások szerint is havi tíz százalékot csökkent a reálérték, s a háromszor három hónapos húszszázalékos emelés valójában csak az év folyamán elolvadt pénzt adná vissza az embereknek.

Hogy választási fogás is van az előrehozott nyugdíjemelésben, tény, de azt sem lehet elhallgatni, hogy Romániában a legalacsonyabbak a nyugdíjak az Európai Unióban, s a nemzeti össztermékhez arányítva 5—6 százalékkal kevesebbet fordítanak az idős emberek ellátmányára nálunk, mint a nyugodtabb és boldogabb országokban. Igen nagy hibája a jelenlegi nyugdíjrendszernek az is, hogy az ellátmányban részesülők több mint fele, tehát több mint hárommillió embernek a létminimum alatti összegből kell megélnie, miközben ugyanaz a nyugdíjpénztár vagy a különleges alapok — a belügyé, a bírói testületé, a parlamenté — az átlagnyugdíj tíz-hússzorosát is kifizeti egykori alkalmazottjainak. Ha csak a rendőségi állományt vagy a volt szekusokat nézzük, eláll a lélegzetünk. Az a volt szekustiszt, aki húsz éven át megfigyelt, vegzált, jelentéseket fogalmazott meg rólam vagy másról, akinek esetleg nem volt ínyére a kommunista rezsim, ma a maga 7000 lejes nyugdíjával szemberöhögheti egykori áldozatát.

Egy szó, mint száz: fölösleges a vita, akár novemberben, akár októberben kerül sor a húszszázalékos nyugdíjemelésre, csak adósságot törleszt mind a pénztár, mind a hatalom, s még a januári újabb párszázalékos pontértéknövelés sem emeli ki az idősek zömét a megalázó szegénységből.