Tejtermelés és vadgazdaság (Az EU felé)

Most, amikor egyre kevesebbet tud harapni a zöldben a marha, egyre több abraktakarmányt igényel, ez pedig egyre drágább, Zalánpatak naponta mégis közel 1000 liter tejet ad le a Covalact tejgyárnak — tájékoztatott Kasléder György csarnokos, aki saját kocsijával hordja naponta — kereken, és át a Hatodi-hágón — Sepsiszentgyörgyre a tejet. A zalánpataki csarnok uniós szintjéről a feldolgozó gondoskodott, automata berendezés irányítja a hűtőtankot, a csarnokos a legfontosabb minőségi mutatókat helyben tudja ellenőrizni. Nem is ezzel van a baj Zalánpatakon, hanem a kiöregedő tejtermelők konzervatív mentalitásával, a megrögzött szokásokkal, azzal, hogy nehezen tudják megérteni: a kiváló minőségű tejet otthon, a gazdaságban kell megtermelni, hogy nehezen tudnak barátkozni az újjal, a korszerűvel, no meg azzal a gondolattal, hogy a mai világban csak akkor boldogul az ember, ha lépést tart a haladással. Ezzel magyarázható a nagy különbség a tej minőségében, de a tejjel foglalkozó csarnokosnak és a szarvasmarhatartók egyesülete vezetőségének — mert ilyen is van itt, de nem működik — másként kellene hozzáállnia az egész tejügyhöz..

— Próbálunk előre nézni, megmagyarázzuk a termelőknek, hogy alkalmazkodni kell a változó időkhöz — mondta Kasléder József, Málnás község polgármestere. — Éppen ezzel a céllal tervezzük egy közös fejőstand építését a zalánpataki tejtermelők számára — léptünk is már ez irányban —, az uniós követelményeknek megfelelő, modern, számítógépes irányítással működő állomást képzeltünk el. Egy egyéni termelő nem képes ugyanis akkora befektetésre, s talán meg sem éri neki. Meglepődtem — mondta a polgármester —, hogy éppen azok nem örvendtek a megoldásnak, akiknek ez elsősorban érdeke lett volna: a termelők! Akadályt láttak abban, hogy este is, reggel is oda kell vinni a tehenet a standhoz. Meg kell értenie végre egy ilyen helyzetben lévő falunak, hogy ha meg akarjuk tartani a jószágot, és meg akarunk élni belőle, áldozni is kell ezért.

Minden bizonnyal változik majd ez a gondolkodásmód, hisz ebben a kis faluban négy olyan fiatalember él — Karácsony Csaba, Farkas János, ifj. Kasléder Albert, Farkas Barna —, aki németországi kiképzésen vett részt, s tudja: ha egyszer valaki kiváló minőségű tejet termel, annak értékesítése nem lehet gond. Egyéni termelő már ajánlott fel helyet egy ilyen stand megépítésére, és az önkormányzat is gondolkozott azon, hogy helyet szerezzen erre a célra.

Zalánpataki küldöttség járt nem is olyan rég a magyarországi testvértelepülésen, Kaposgyarmaton. Elmondták, ott a dimbes-dombos vidéken kiterjedt vadgazdaságot folytatnak, ez sok embernek jelenti a megélhetést, és komoly jövedelmet biztosító vadhúsfeldolgozó is működik. Lám, Zalánpatak környéke is gazdag vadban, most alakul az új hazai vadásztörvény, vajon miképpen lehetne itt is vadgazdálkodásra térni, mert ezzel és a tejtermeléssel, az állattenyésztéssel indulhatna sikeresen az EU felé ez a másfél száznál kevesebb lelket számláló történelmi faluközösség.

Talán Zalánpatakon is meg lehetne honosítani idővel az agroturizmust, s ha az aszfaltos út, az infrastruktúra is kifejlődne, miért ne lehetne ez a festői vidék — mondjuk a gróf Kálnoky Tibor-féle — falusi turizmus területe?