Sztártémánk: a tilos parkolás (Határhelyzetek)

Nagyváros lettünk, akkora, hogy még egy dögszállító kocsit is Brassóból kell bérelnünk, amely, mivel üresen furikázik a két város között, akár a brassói kertészetbe, az egykori fellegvári börtönbe vagy a Cenk rokolyáján lévő medvetelepre is beszállíthatná a tilosban parkoló járgányokat.

Jómagam kétéltű polgár vagyok, hol gyalogszeres, s ahhoz a csürheszerűen viselkedő csoporthoz tartozom — tisztelet a sok-sok kivételnek —, mely akár a zebrán, akár máshol csontjait és egyetlen életét kockáztatva úgy lép be a gépkocsik elé, hogy a fékező autó gumiabroncsainak vinnyogásától megsüketül a rendőr. Ha éppen kéznél van. Pletykások mondják, hogy hajdanában-danában, a kommunizmus átkos idejében az oroszok egyszerűen lesodorták a zebráról a szabálytalanul odalépő utast. Nálunk a folyamatosan az autósok ellen heccelt tömeg — a legolcsóbb fogás az irigységet felkorbácsolni embertársaink ellen — nemegyszer szándékosan lassított tempóban, zebrás elsőbbségét demonstrálva, vigyorogva andalog át az úton, s élvezi egyszemélyes hatalmát, hisz sikerül egy egész gépkocsioszlopot feltartóztatnia. Közben, most az időtényezőt mellőzve, a fékezés-indítás nyomán a kipufogógázt szívatja a népség-katonasággal.

Egyszóval: nálunk a gyalogosközlekedési kultúra csapnivalóan alacsony szintű, fegyelmezetlen és elcsürhésedett. Erről, természetesen, keveset beszélünk, mert a gépkocsiban ülőket szidalmazni, nekik fityiszt mutatni a sikk.

Persze, az autósok hatalmas tömegének egy része is megéri a pénzét. Az égő cigaretta csikkjét kidobni az ablakon, különösen este, személyre szabott tűzijáték. A nejlonzacskót, pillepalackot, papírszalvétát, mindent kihajigálni bevett szokás. Az agresszív, lóerőket fitogtató közlekedés mindennapos.

De térjünk napjaink sztártémájára, a tilos parkolásra. Ami ebben a városban történik, az valóban elviselhetetlen. Autó autót ér, a járdákon hosszan kígyóznak a gépkocsisorok. Én nem tudom, valaki számolta-e ki, hogy a városban lévő gépkocsik összességének együttvéve mekkora a térfoglalása, hány hektáros kertészetre lenne szükség, hogy a tilosban pihenő járművek mindenikét be tudják fogadni.

Ez az építészeti szempontból sete-sután, pártutasításra összetákolt város a jelenlegi és a jövőbéli autóforgalom számára teljesen alkalmatlan. Közvetlen lakóhelyi környezetemből kiindulva — a Gróf Mikó Imre utca belső, az üzletlánc mögötti tere —, amikor itt lakást vásároltunk, akkor hatalmas parkosított belső térrel húzták el orrunk előtt a mézesmadzagot. Aztán jött, s csak későn ment a Géniusz, és újabb, előre gyártott panelekből összekártyavárazott tömbházakat telepítettek a tervezett udvarra, parkba. A szeméttárolót rászorították a játszótérre, a reggelenként kukázni kezdő őrkőiek szétszedik és a térre dobálják az összecsomagolt háztartási hulladékot. Kóbor kutyák, kivert macskák sündörögnek és osonnak a lábunk között, blokkos kutyatartók kakáltatják, húgyoztatják kedvenceiket a garázsajtó elé, éjszaka a kocsmából hazatámolygó és énekféleségeket gajdoló delikvensek gyakran — finom leszek — a lépcsőbejárat elé ürítenek. Amíg nem volt kaputelefon, addig a lépcsőházat is megtisztelték egyszer-másszor. A villanyosok évtizedek alatt képtelenek voltak a lépcsőbejárat mellett több ízben is felrobbant trafóvezeték helyét újraaszfaltozni. A kutyák, macskák kedvenc ürítőhelye ez, a mocskos homokba a szobatiszta állatok elkaparják a szégyellnivalót, ha nem, akkor segít a gazdi. Literes űrtartalmú sörös pillepalackok hempergőznek a belső udvar mocskában.

,,Nyet" kultúra.

Nos, ezek az állapotok azért alakulhattak ki, mert nemcsak újabb tömbházakat plántáltak az egykor tervezett parkba és belső udvarra, hanem a valamikor lebontásra ítélt bútorgyárat is felújították, sőt, most már új szárnyat is toldottak a Sparhoz. Mi több, az egykor belső térnek szánt terület Bánki Donát utcai bejáratához a lebontott családi ház helyére vadonatúj üzlethelyiséget építettek. A Spar és más üzletek árufeltöltésére nyerges vontatók és egyéb nagy súlyú járművek is bepréselik valahogy magukat. Persze, a sikátorszerűen keskeny sétányon nem férnek el, felhajtanak a műkővel borított járdára, a piskótaelemeket már össze is ropogtatták, a járdát nyomvályússá tették, aztán jön majd a csapadékos évszak, a víz beszivárog, és alant a fagy s a fene minden vezetéket megesz.

Félő, hogy a szétrohadt, az összeomlás határán levő egykori hőközpont helyén sem gépkocsi-pihenőhelyeket alakítanak ki, vagy nem építenek emeletes parkolót, hanem valami csicsás épületet plántálnak oda. (Ez csak feltételezés.) Nos, oda akarok kilyukadni, hogy az utóbbi passzusba foglaltak nem az átkos korszak vívmányai, nem, ezt már a sajátos romániai demokrácia szülte nekünk.

Ebben a városban tehát olyan településszerkezeti rendellenességek vannak, amelyeket csak gondos tervezéssel lehet valamennyire enyhíteni. Új parkolóhelyek létesítésével. Egy föld alatti garázs, egy parkoló magasépület csak enyhíthet a mostani bajokon. Az egymás mellé hányt banképületek, üzletsorok, áruházak akkora forgalmat zúdítanak erre a városrészre, mely egyszerűen elviselhetetlen. A helyben lakók újabban már éjszakára sem tudnak a házuk elé beállni. Én újságíróként végig sem tudok menni a belső udvaron, hogy az emberek nekem ne essenek: miért nem tiltják ki a vendégforgalmat a belső udvarról? Mikor a szomszéd lépcsőház előtti lyukba akartam a kocsit betolatni, egy ismeretlen delikvens kezdett ordibálni, hogy takarodjak onnan, ő nem azért vásárolt itt lakást, hogy más elfoglalja az ő bejárati helyét. Mondtam volna, hogy én több mint harminc éve lakom itt?

A kocsim hátsó lökésgátlóján dinnyényi horpadás ,,keletkezett". Annak a valaminek s a kárnak nincs gazdája — máig sem tudom, ki művelte. Az ügyben a legnormálisabb az a rendőr altiszt volt, aki azzal vigasztalt, hogy a város közlekedési gondjait soha nem lehet megoldani, mert a gépkocsiknak nincs, ahol pihenőre térniük. Az én kocsimat egyébként — mondta —, valószínű, valamelyik áruszállító autó nyomta meg.

A városmag e túlzsúfolt foltjának parkolási gondjain úgy lehetne enyhíteni, ha a Spar mellett lévő egykori hőközpontot lebontanák, és ha fontolóra vennék, hogy a Bánki Donát utcáról délre nyíló sikátor végén is parkolóhelyet alakítsanak ki. Az utóbbi mondatot félve írom le, mert ez a terület, ha gyomos is, egy tenyérnyi zöld folt a város szívében, s bizonyára lesznek, akik védelmére kelnek.