Nem tanulhatnak magyarul a látássérült gyermekek (Esélyegyenlőtlenség)

Magyar óvoda után Kolozsváron kezdi az első osztályt a látássérültek iskolájában, ahol nincs magyar tagozat. Jelenleg Kovászna megyéből kilenc hallássérült és öt látássérült gyermek kényszerül más megyében tanulni, többségüknek nem román az anyanyelve.

Marcit három hónapos korától hivatásos nevelőszülő neveli. Státus szerint állami gondozott, de természetes szülei sem szerethetnék annál jobban, mint jelenlegi családja. Látási sérülése születési rendellenesség, de ettől eltekintve egészséges, korának megfelelően fejlett és értelmes gyermek. Az anyuka elmondása szerint az orvosok egybehangzó véleménye, hogy a kisfiú látása rohamosan fog romlani, ezért kell elsajátítania azokat a képességeket, amelyekre akkor lesz szüksége, amikor beszűkül a látótere. Hogy pontosan mire számíthat, mikor és mennyire súlyos lesz fogyatékossága a kis Marcinak, azt nem tudni, de a pszichológusok úgy tartják, ebben a korban könnyen megtanulja, hogyan kell eligazodni egy olyan világban, amelyről kevés képi információt kap. Tény, hogy a fogyatékkal élő gyermekek beiskolázásával is foglalkozó megyei bizottság a kolozsvári speciális iskolát javasolta, amelynek az említettek miatt hatalmas az előnye bármilyen más oktatási formával szemben, de a nyelvi nehézségek és a nevelőszülőktől történő korai elszakítás okán nem mondható igazán jó megoldásnak.

A megyei gyermekjogvédelmi hatóságnál, a sepsiszentgyörgyi speciális iskolában, az azt fenntartó megyei tanácsnál és a tanfelügyelőségen utánanéztünk, milyen más lehetőség kínálkozik a Marcihoz hasonló gyermekek számára. Kiderült, nincs akadálya annak, hogy a speciális iskolában kezdje az első osztályt, hisz nagyítóval akár olvasni is megtanulhatna, de óriási szakmai tévedés lenne értelmileg gyengén fejlett gyermekekkel összezárni. Hagyományos iskolába is mehetne, és órák után fejlesztő pedagógus foglalkozhatna vele az ingyenes segítőoktatás keretében (a megyében tíz utazó pedagógus látja el ezt a feladatot), de ez csak a tanulás terén jelentene felzárkóztatást, itt sem sajátíthatná el azokat a képességeket, amelyek a gyengén látók sajátos kommunikációjához szükségesek. Marad tehát a kolozsvári iskola.

Miért számolták fel a magyar tagozatot a kincses város szóban forgó iskolájában? Miért nem léptek az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő magyar tisztségviselői a csoportok újraindítása érdekében, miért nem fogtak össze a magyar megyék a meglévő speciális iskolák ilyen tagozattal történő kibővítése irányába? — kérdések, melyeknek csupán egy részére kaptunk választ.

Henning László, a megyei tanács tanügyes alelnöke még tanácstagként kezdeményezte egy olyan oktatási központ létrehozását, ahol a jelenleginél szélesebb skálán tudnák tanítani a különleges bánásmódra szoruló gyermekeket. Lapunk érdeklődésére az alelnök elmondta, a napokban sikerült telekkönyveztetni a sepsiszentgyörgyi speciális iskolát, és hamarosan kiírják a versenytárgyalást az iskolaközpont megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére, amellyel a Regionális Operatív Program vonatkozó pályázatán kívánnak részt venni. Az egyik változat szerint a Kálvin téri iskola udvarán húzzák fel az új épületet, de az sem kizárt, hogy megvásárolják a szomszédos telket, és azon építkeznek. Az iskola bővítésére amiatt is szükség van, mert az oltszemi kisegítő iskolának költöznie kell, a megyei tanács ugyanis nem kíván bért fizetni a visszaszolgáltatott ingatlanért, de azt is fontosnak tartják, hogy legyen egy bentlakásos speciális iskola, ahová a megye minden sarkából beutalhatók azok, akiknek ilyen típusú oktatásra van szükségük. Henning László szerint egy ilyen kis megyének, mint a miénk, nincs ereje önállóan fenntartani minden egyes speciális nevelési ágazat számára egy-egy tagozatot, de a szomszédos megyék összefoghatnának, és mindenik felvállalná a hálózat bizonyos szeletét. A szóban forgó két iskola összevonásával, valamint a megyeközponti épület és szolgáltatás bővítésével egyetért a tanfelügyelőség is, a megvalósításig ellenben a gyermekjogvédelmi szakemberek fenntartják, kinek-kinek ott kell tanulnia, ahol a betegségének megfelelő legszakszerűbb oktatásban részesül.

Tény, hétfőtől a kis Marcinak azon kell lennie, hogy minél hamarabb megtanuljon románul, nehogy kétszeresen is hátrányos helyzete miatt kézen-közön írástudatlan maradjon.