Különleges színjátszó fesztivál Szentgyörgyön

Egyik magyar, másik román — és ez a legjellemzőbb, ettől egyedi a TAMper2. Két különféle kultúrkörből, két külön színházi világból érkeznek, egyéni indíttatásaik különbözősége mellett ez nagyban meghatározza látásmódjukat, színházi felfogásukat. És valamiben nagyon hasonlítanak is egymásra: sajátos világot alakítottak ki, meghatározót. Az idei meghívottak — Gianina Cărbunariu és Bodó Viktor — ezeken túl még abban is hasonlatosak, hogy mindketten nem csupán rendezői, de többnyire dramaturgjai vagy éppenséggel szerzői is előadásaiknak.

2. A NÉZŐK. Párbaj a nézők örömére címet adtam a színházi találkozó beharangozójának. A párbaj ugyan sántít, hiszen nem díjazásos a fesztivál, viszont kétségtelenül a nézők örömére szolgál. Olyan előadásokat nézhet ezúttal meg a színházlátogató, melyeket Budapesten vagy Bukarestben is kevesen (Cărbunariu és Bodó is előszeretettel dolgozik kis társulatokkal, hiszen a kísérletezésre ez adja a legjobb keretet). És a színházlátogató kifejezésnél hadd időzzünk kicsit. A teátrumot fogyasztó sepsiszentgyörgyiek körében van egy jelentős csoport, mely minden előadást követ, legyen az román vagy magyar nyelvű. Ők tökéletesen biztosítják az átjárhatóságot a két színházi világ között — természetesen, e színházi találkozó folyamán is ott ültek estéről estére a szűknek bizonyuló nézőtéren (talán ez az egyetlen árnyoldala a fesztiválnak, a meghívott rendezők stúdió-előadásokkal jelentkeztek, és bizony szép számmal akadtak, kik nem nyerhettek bebocsátást Thália templomába). És van egy réteg, mely csak ritkán jár színházba, a mi két társulatunk előadásait elvétve látogatják — közülük számosan jelentkeztek most. Mintegy bizonyságképpen, hogy a kőszínházak kínálatán kívül másfajta színjátszásra is lenne igény.

3. A PÁRBAJ. Rendezők, kik dramaturgjai vagy éppenséggel szerzői is előadásaiknak. A fesztiválon Cărbunariu és Bodó is saját szövegkönyvből, illetve átiratból készült előadásokkal jelentkezett. Kettejük közül Cărbunariu az, ki teljesebb képet nyújt. Ihletője a nagy mai valóság, amiről a románok manapság híresek Európában, na nem a hattyúzabálás, az már a múlté, most a prostitúcióra kényszerített lányok módija dívik, ez a központi témája egyik előadásának (mady-baby.edu — és az már-már perverz, hogy a cím a darab szerint Írországban élő románok által működtetett pornó-honlapot takarja). E köré építi a produkciót, s hogy rendező is, az egyáltalán nem válik ártalmára a szövegkönyvnek, a párbeszédeket eleve színpadra írja, rengeteg helyzetkomikumot, szójátékot visz be, és nem idegen tőle a groteszk sem. Képi világa egyszerű, a teret nem zsúfolja díszletekkel. És megteszi azt, mire kevesen vállalkoznak: kiviszi a színházat az utcára. Második előadása (Sado-Maso Blues Bar, nem saját szövegkönyv alapján) jórészt zárt térben — a színház egyik kapualjában — történik, de fontos szerepet kap a külvilág, illetve a színészek gyakorta az üvegfalon túl játszanak. S míg Cărbunariu rendezéseiben ragaszkodik a forgatókönyvhöz, Bodó épp ellenkezőleg, mindent a véletlenre, vagyis színészei improvizációs készségeire bíz. Látszólag, legalábbis. Mert nagyon jól tudja, veszélyes játék, amit űz, a néző tűrőképességének is vannak határai, melyeket lehet ugyan feszegetni, de túllépni nem igazán ajánlott. Kísérletező truppja, a Szputnyik Hajózási Társaság — Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor nevében hordozza mindazt, amire a produkciójukra beülő nézőnek fel kell készülnie: Bodó szavaival ,,ami biztos, hogy semmi sem biztos". Nincs két egyforma előadásuk, menet közben, a nézőtér reakcióját követve folytatják ilyen vagy olyan irányba. Ismétlem, veszélyes játék, nem mindig jön be. Viszont határozottan jó szórakozási lehetőséget kínál. Még akkor is, ha a fogódzónak használt irodalmi szöveg (most épp Gogoltól a Holt lelkek) nem igazán érvényesül, a darab cselekménye pedig nehezen alakul ki — talán ezért kell a klasszikus dráma, melyet elvileg ismerhet a néző, a folyamatos improvizáció és a laza szövegkezelés ilyen körülmények között felszabadítás az írott szó szabta keretek közül, végletekig érvényesíthető tehát a játék.