Kampányautonómia

A kezdeti lebecsmérlő ellenkezések után a szövetség politikusai is ráébredtek, kampány van, szavazatokat kell szerezniük, így tanácsosabb az ügy mellé állniuk. Ma már csak a választások napjával egybeeső időpont ellen emelnek kifogásokat, s akad olyan is, például az újraválasztásra pályázó Márton Árpád képviselő, aki üdvözli és a romániai törvények szerint is járható útnak tekinti a kezdeményezést. Markó Béla elnök, aki korábban lehetetlennek nevezte a referendum megszervezését, visszakozni látszik, tárgyalóasztalhoz ült az SZNT vezetőivel, és ígérte, jogászai tanulmányozzák a dokumentációt. A csúcsvezetés retorikaváltását igazolja Albert Álmos alsó-háromszéki elnök nyilatkozata is: az RMDSZ fontos kérdésnek tekinti és támogatja az autonómia-népszavazást, felszólította polgármestereiket, írják ki a közvitát, a szövetség színeiben megválasztott tanácstagoknak pedig szavazatukkal kell megerősíteniük a helyi határozatot. Mindhárom politikus egyetlen, teljesen indokolt felvetést fogalmazott meg: az SZNT kérésére MPP-sek által beterjesztett dokumentációnak jogilag hibátlannak kell lennie, túl fontos kérdésről van szó, nem csúszhat el formai hibákon.

Megszületni látszik tehát autonómiakérdésben az oly régen várt összefogás, mégis félő, hogy a cél a választási verseny áldozatává válik. Az RMDSZ-es és MPP-s politikusok egyaránt tudják, nem elég megszavazni a helyi önkormányzatokban az autonómiareferendum kiírásáról szóló határozatot, ha a prefektusok nem gáncsoskodnak, akkor is a kormánynak kell jóváhagynia a helyi kezdeményezést. Kicsi az esélye annak, hogy a választási harcban elmerülő politikusok novemberben ilyen döntést vállalnának. Lezajlik hát egy szép kis színjáték, több székelyföldi önkormányzat rábólint a népszavazás megszervezésére, lesznek visszhangos támogató nyilatkozatok, majd lejár a kampány, elúszik a határidő, és minden marad a régiben, talán csak a magyar politikai táborok közötti ellenségeskedés válik még élesebbé

Az SZNT egyébként jó szándékú kezdeményezése újból kampánykellékké teszi az autonómiát. Ahelyett, hogy egyre erőteljesebb céllá válna, bársonyszékek megszerzésének eszköze lesz, s így tovább kopik, értéktelenedik a választók szemében. A mérleg megvonásánál kiderülhet: több volt a kára, mint a haszna.