A kibicnek semmi sem drága

Így történhetett meg, hogy a parlament egyetlen hét alatt olyan törvények garmadáját szavazta meg, melyek életbeültetése kibillenti félegyensúlyi helyzetéből az ország pénzügyeit. Későn ébredtek fel, az egyhangú parlamenti szavazat után egy nappal kezdtek el érvelni, tiltakozni a tanügyiek ötvenszázalékos béremelése ellen azután, hogy saját és RMDSZ-es koalíciós társaik képviselői széles mosollyal igent mondtak a példátlan törvénytervezetre, s amikor a köztisztviselők és orvosok hasonló nagyságrendű követelése hallatán mintegy kijózanodtak: ilyen terhet még választási kampányban sem vállalhatnak magukra. A gazdasági növekedés a legoptimistább értékelések szerint is tíz százalék körüli, ennek ötszörösét bérként kifizetni kalandorság, még akkor is, ha kórusban szavalják, minden megújulás, fejlődés alapja az oktatás, azt kell friss erők, fiatal, jól felkészült pedagógusok megfizetésével a célok céljának, azaz prioritásnak tekinteni. A meghirdetett tétel igaz, de ez a másfélszeres béremelés például egyáltalán nem a fiatalok tanügybe csábítását segíti elő, hisz egy kezdő pedagógus alapbére, ha ötven százalékkal növelik is jelenlegi fizetését, jó esetben 1100 lej lesz, ami még mindig az országos átlagbér alatti, mágneshatása tehát aligha lesz. Jól a közép- és nyugdíj előtti nemzedék jár, s az egyetemi professzorok.

A kormány tehetetlen, az alkotmánybírósághoz fordult, hátha kihúzza majd a taláros testület a slamasztikából, kimondva, hogy a törvény alaptörvény-ellenes, mert nem jelölte meg a forrásokat, ahonnan a hatalmas béremelést fedezni lehetne. De a bérkövetelési hullám elindult, általános sztrájkok sorozatával fenyegetnek a feltüzelt szakszervezetek, s újabb szociális jellegű juttatások megszavazására készül a T. Ház. Ráadásul nyakunkon a pénzügyi világválság.