Tudni és merni kell (Magánvállalkozás)

2000 tavaszán beiratkozott a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem kereskedelmi-közgazdaságtan szakára, ahol 2006-ban a mesteri fokozatot is megszerezte. Ez idő alatt az édesanyja, néhai Sükösd Ilona által 1991-ben beindított vállalkozással is foglalkozott, már tizennégy évesen megismerkedett a kereskedelemmel. Sükösd Ede először édesanyjáról beszélt.

— Fontosnak tartom elmondani, hogy minden tapasztalatomat és tudásomat drága jó édesanyámnak köszönhetem, amiért életem végéig hálával tartozom neki. Édesanyám Kiskászonban született. 1956—1958 között kereskedelmi szakiskolát végzett Marosvásárhelyen. 1958 óta különböző kézdivásárhelyi vendéglátóegységeknél, többek között a Gábor Áron téri egykori Anna bárban is dolgozott. Miután édesapámat, aki szőlészeti-borászati szakot végzett, kihelyezték Fogarasra, édesanyámmal oda költöztek. Ott, Fogaras főterén néhány évig vezetett egy nagyon előkelő cukrászdát, majd édesapám halála után, 1985-ben velem együtt hazatért Kézdivásárhelyre, ahol átvette az Ilu bár vezetését. Hatvanévesen, egy igen súlyos betegséggel a háta mögött is igen aktív üzletasszony volt, aki számára a megtorpanás, a feladás ismeretlen fogalomnak számított, az utóbbi nemcsak, ha üzletről volt szó, hanem akkor is, amikor az élettel szemben kellett megnyerni a nagy játszmát. Szerencsés ember volt, mert azt a szakmát művelhette, amihez igazán értett és amit nagyon szeretett. Saját magát inkább olyan régi vágású kereskedőnek tartotta, aki előtt valóban a vevő a király, akinek mindig igaza van. Egyedülálló nő létére, özvegyen, egy kisgyermekkel sem csüggedt: tudott és mert vállalkozni, ismeretlen terepnek nekivágni. Lassan bővültünk, élelmiszerüzleteket és egy cukrászdát is beindítottunk.

— Hogyan sikerült kiépíteni a céhes város legnagyobb üzlethálózatát?

— Már évekkel ezelőtt az volt a fő célkitűzésem, hogy bővítsem az Ilu cég üzlethálózatát. Ez idő alatt a bőrömön tapasztaltam meg az ország és a város gazdasági változásait. Sokat tanultam az emberekkel való rendszeres kapcsolataimból, mivel a kereskedelemben úgy vagyunk, hogy nagyon érezzük az emberek pénzügyi helyzetét. Mindig előre kell menni, nem lehet egy helyben topogni. Haladni kell az árral, különben elsüllyed az ember. Állandó jelleggel résen kell lenni, figyelni a konkurenciára, az ellátásra, áruválasztékra. Én szabályosan belenőttem a kereskedelembe, kiskorom óta segítettem édesanyámat, aki lassan-lassan bevezetett a kereskedelem minden kulisszatitkába. Édesanyám 1991-ben egy bérelt bárral indult, majd beindította a bár melletti élelmiszerüzletet. Azóta látványos bővítés történt, cégemhez jelenleg nyolc üzlet, egy bár, egy cukrászda és egy gyorsétkezde tartozik. Az utóbbit a múlt hónapban nyitottam meg, mivel azt tapasztaltam, hogy hiányzott a város főteréről. Jelenleg a cégnek több mint hetven alkalmazottja van.

— Milyen tervek foglalkoztatják?

— A közeljövőben egy nagybani élelmiszer-lerakatot nyitok a Millennium Park közelében. Utána a kézdiszéki nagyobb községekben is nyitnék üzleteket, hiszen ellátásukat a nagybani lerakatból tudnám biztosítani.

— Ön nagyon sok pénzt költött, költ iskolák, szervezetek és egyesületek támogatására...

— Igen, megpróbálom segíteni a nehéz helyzetben levő embereket, mivel még én sem tudom, hogy milyen sors vár rám, és emiatt nem szabad elfelejtenünk, honnan indultunk és hová tartozunk.