Ópra Benedek — az ’56-os magyar forradalom egyik áldozata

Ki is volt Ópra Benedek? Kézdiszárazpatakon született 1907. április 12-én tanító szülők, Ópra Pál és György Anna gyermekeként. 1926-ban érettségizett Kézdivásárhelyen, majd tanulmányait Kolozsvárott, a Ferdinánd király nevét viselő egyetemen folytatta, ahol 1932-ben francia, magyar és román szakos tanári oklevelet szerzett. Franciaországi tanulmányútja után Erdélyben telepedett le, előbb a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumban, majd Brassóban a fémipari líceumban tanított. 1956-ban tanítványai arra kérték, vegyen részt az 1956. november 4-én alakított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) munkájában. Az EMISZ volt a legjelentősebb, 1956-hoz kapcsolódó erdélyi szervezkedés. Alapító tagjai középiskolás diákok, szakiskolások, a magyar történelmi egyházak lelkészei, tanárok, teológiai hallgatók és más értelmiségiek voltak. Az EMISZ-szel kapcsolatosan mintegy ezer személyt hurcoltak meg, és hetvenhetet állítottak katonai törvényszék elé. Ópra Benedek óva intette a fiatalokat a rájuk leselkedő veszedelemtől, és valójában nem vett részt szervezkedéseikben, mégis 1958-ban váratlanul Bukarestbe rendelték, ahol október 24-én a vasútállomáson letartóztatták, majd a brassói szekuritátéra vitték. A kirakatpert 1959. március 9. és 19. között Marosvásárhelyen tartották. A kolozsvári katonai törvényszék bírói tanácsa a hírhedt Macskássy Pál, szabóinasból lett hadbíró őrnagy elnökletével döntött az EMISZ-esek sorsa felett, súlyos börtönévekre ítélve őket. Ópra Benedeket négy társával együtt hamis vádak alapján huszonöt év szigorított kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Börtönéveinek nagy részét a Duna-deltában, Peripraván és Szamosújváron töltötte. A sors kegyetlen fintora, hogy Ópra Benedek Peripraván nádvágás közben összetalálkozott Macskássy Pállal, egykori hóhérjával, aki szintén börtönbüntetését töltötte. 1964. július 29-én közkegyelemben részesült. A tanügybe többé nem fogadták vissza, ezért Brassóban szakképzetlen munkásként dolgozott. 1968-ban nyugdíjazták. Csíkszeredában, felesége családi házában élt 1978. november 25-én bekövetkezett haláláig. Nyugdíjaséveiben gyakran járt haza szülőfalujába, igyekezett rendbe hozni a házat, dédelgetett terve volt végleg hazaköltözni Szárazpatakra. 1948-ban végzett diákjai vitték vállukon a koporsóját, egykori tanítványai közül, aki tehette, Erdélyből és Magyarországról, megjelent a harmincöt pap által celebrált temetésen.

1996-ban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz kitüntetésben részesítette.

A napokban ismét meglátogattuk szülőházát. Sajnos, alig áll valami az egykori épületből. Öt évvel ezelőtt az ajtók, ablakok már teljesen hiányoztak, s a cserép egy része is eltűnt. Időközben a tető is beszakadt, maholnap már csak a kőalap marad. Az egykori Ópra-birtok festői helyen, a fenyves alatt, patak mellett található. Nagy kár, hogy erre a sorsra jutott. Ópra Benedek halála után az ingatlan utolsó lakója Kelemen Ferenc volt. Ópra Benedek második feleségének húga Bukarestbe ment férjhez Eugen Stoianhoz, Ópráéknak nem lévén utódjuk, ő örökölte az ingatlant. Tudomásunk szerint 2001-ben elhunyt. 2001. július 31-én közjegyző előtt szerkesztett örökösödési bizonylat alapján az Ópra-birtok Eugen Stoian bukaresti lakos tulajdonát képezi. Az örökös a falubeliek szerint azóta sem járt arra, de minden év márciusáig pontosan kifizeti az ingatlan ház- és területadó­ját a kézdiszentléleki polgármesteri hivatalnál. Évekkel ezelőtt Bíró Levente, az Ópra Benedek nevét viselő iskola vezetője ajánlott levelet írt Eugen Stoiannak, de az válaszra sem méltatta. Ha a harminc évvel ezelőtt elhunyt Ópra Benedek szülőházát megmenteni nem lehetett, legalább a 15 893 négyzetméteres Ópra-birtokot kellene közös összefogással megőrizni az utókor számára.