Az emlékezés sziklakövei

A kőtömbös emlékmű a harctéren elesettek, valamint a hadifogságban, bombázáskor, munkaszolgálaton elhunytak és az eltűntek nevét örökíti meg, azokét, akik a fegyveres pokolból, a nélkülözés kínszenvedéseiből soha nem tértek vissza szeretteikhez, és még az utolsó tiszteletadást sem kaphatták meg soha. Sepsiszentgyörgy első, második világháborús emlékműve felszentelése okán Pap Attila református lelkész ünnepi igehirdeté­sében azt hangsúlyozta: amelyik nemzet bízik az Úrban, el tud viselni minden megpróbáltatást; Sepsiszentgyörgy polgármestere azzal egészítette ki e gondolatot, hogy kell értelmének lennie a sok áldozatnak, amit soha nem szabad elfelejtenünk. Az emlékműnél mondott beszédében dr. Szőts Dániel kései bocsánatot kért a sepsiszentgyörgyiek nevében, amiért több mint hat évtized után Háromszéken utolsóként a megyeközpont állít emléket a második világégés áldozatainak, akiknek halálával mi, az utódok lettünk kevesebbek, és mai napig kérdezzük, volt-e értelme a tengernyi gyásznak, a borzalmas tragédiának. A Zakariás Attila tervezte emlékművet Dávid György, a Krisztus Király-templom plébánosa szentelte meg, a hozzátartozók nevében Botos Dénes emlékeztetett: ha az emberek elhallgatnak, a kövek beszélnek helyettük. Közreműködött a László Attila vezette Cantus Firmus vegyes kar és Veres Emőke versmondó.