Menekülések (Irodalmi Nobel-díj, 2008)

Noha Le Clézio már első regényével, a botrányos A jegyzőkönyvvel ismertté vált, s soha nem volt idegen tőle a kísérletezés, a játék, nem olyan irányban kísérletezett, mint az új regény alkotói, Butor vagy Robbe-Grillet, hősei és önmaga állandó menekülésében — az író sokat élt Thaiföldön és Mexikóban, hősei is állandóan kóboroltak a világban — a világ megismerésének igénye is munkált, nyughatatlanul vándorolt regényeiben is, térben és időben, kipróbálva a pikareszk regényformát éppen úgy, mint a kalandregényt vagy a negatív utópiát. Ars poeticáját még indulása lázas éveiben, a hatvanas években máig visszhangzóan fogalmazta meg: ,,Menekülni, folyton csak menekülni! Itthagyni ezt a helyet, ezt a bőrt, ezt a gondolatot. Kivonni magam a világból, levetkőzni minden tulajdonságomat, eldobni a szavaimat, eszméimet, elmenni. Elmenni — de hová, kihez? Hogy egy másik városban lakjam, más nőkkel ismerkedjem meg, más férfiakkal, más ég alatt éljek? Nem, nem erről van szó, nem akarok hazudni. A láncok mindenütt ott vannak…"

Le Clézio hősei állandó mozgásban vannak tehát, az író töltőtoll-kamerája precízen és pontosan rögzíti a kallódó, felesleges emberek, a kiszolgáltatottak és megnyomorítottak sorsát. A hihetetlenül árnyalt és távolról hidegnek tűnő, ,,tárgyilagos leírások" mögött viszont kitapintható a részvét.

Vannak írók, akiket díj minősít. S vannak, akik minősítik a díjat. Le Clézio az utóbbiak közé tartozik. Egyik utolsó, Körforgás című, önéletrajzi motívumokkal átszőtt, részben a nagy francia forradalom idején játszódó, izgalmas regényében mintegy összegezi életének, menekülésének, menekülő hőseinek és kallódó, felesleges embereinek sorsát, és annak tanulságait… Rendkívül kimunkált a cselekmény ciklikussága, a nietzschei ,,örök visszatérésre" rímel. ,,Van-e egyáltalán válasz valahol e folytonos körforgásban? — tépelődik a hős. — Vagy inkább ott van a felelet őbenne, előre készen, és neki csak meg kell hallania?" Hőse, hősei az örök körforgásban keresik a helyüket, s a töltőtoll-kamera hihetetlenül árnyalt képét közvetíti a világnak, hiszen Le Clézio, noha soha nem politizált, azt sem rejtette véka alá, hogy csak az ember sorsáért elkötelezett irodalomnak van értelme…