Egy francia színésznő Középajtán

— Miért Kovászna megyét és miért Erdővidéket választotta forgatási helyszínként?

— Olyan helyszínt szerettem volna, mely nem szokványos, amit a moziba járók nem ismernek fel, s így némileg időtlenné tudná tenni a cselekményt. Szicília, a volt Jugoszlá­via és Románia merült fel, végül azért döntöttem utóbbi mellett, mert néhány éve a Franco Zeffirelli rendezte Mindörökké Callas forgatásakor már dolgoztam itt, s némileg ismertem az országot. A színteret keresőknek feltételként szabtam, hogy kizárólag Erdélyben, ott, ahol több nemzetiség él egymás mellett, vagy közvetlen szomszédságban, találják meg a helyszínt. Ez a régió remek választás volt: minden házban, minden kis szögletében, minden kőben ott rejtőznek a hagyományok, sőt, a szó legszorosabb, legjobb értelmében vett röghözkötöttség is jól érezhető, így a filmkockák is sokkal hitelesebbek lettek.

— Kérem, szóljon néhány szót a film cselekményéről és a forgatás körülményeiről.

— Fiatalkoromban nagy hatással voltak rám a görög drámák, ezért az ott fellelhető motívumok — bár modern környezetben — nagyon elevenen élni fognak. A film az igazság kereséséről szól, de mindannak ellenére, hogy a központi elem legtöbbször brutális, kegyetlen formájában bukkan elő, végül mégis a megbocsátás lesz erősebb. Szeretem hinni, hogy a szemet szemért, fogat fogért hitet a szeretet a valós életben is képes felülírni. A forgatásról csak azt mondhatom, hogy sokkal nehezebb a kamera háta mögött állni, mint azt valaha képzeltem. Színésznőként megtehettem, hogy önző módon viselkedem, s csak magamra gondolok, most viszont hatvanfős csapatot kellett igazgatnom, én lettem az utolsó, akinek igényeire odafigyeltem. Nem számítottam például arra, hogy rengeteg kisebb-nagyobb lelki sebet kapok a színészek vagy a stáb valamelyik tagjának részéről. Erre nem is lehet felkészülni.

— Vidékünkön egyre inkább téma a faluturizmus, ezért megkérdem: visszatér még ide mint magánember?

— Mivel Középajtán remek kiszolgálásban részesültem — úgy bántak velem, mint valami királykisasszonnyal —, nem tartom kizártnak, hogy valamikor visszatérek pihenni is. Nagy élmény volt számomra reggel a legelni induló, este a hazatérő teheneket látni, s jó érzés volt a mezei utakon biciklizni, vagy csak csendben a patak csendes folyását szemlélni. Emlékszem, egyszer a nyár folyamán, amikor még az előkészületek folytak, egy hétvégén a csapatból egyedül én maradtam itt. Olyan jólesett, hogy Erdély közepén, egy kis faluban lehetek, és a nagy csendben csak magam lehetek. Igen, egyszer visszatérek, télen is szívesen megnézném a környéket!