Kultúrhét, felemás eredménnyel

Az elmúló hét eseményeiről érkezett visszajelzések igazolják az elképzelés helyességét, a délelőtti programok rendkívül sikereseknek bizonyultak, Kézdiszentléleken kétszáznál is többen vettek részt a gyerektáncházon, Rétyen majd’ háromszázan a bábszínházi előadáson, a népmesevetítések szintúgy telt házasok — az már más kérdés, ha ugyanezeket a programokat délutánra időzítették volna a szervezők, számottevően kevesebb a látogatójuk. Bizonyítja ez a pedagógusok cselekvő hozzáállását, kik órájukat s szabad idejüket is feláldozzák, hogy tanítványaikat ilyféle nevelésben is részesíthessék. Aztán a mosoly a kipirult gyerekarcokon bőséges kárpótlás az elmaradt tananyagért. S érdekes: minél vidékebb, annál inkább így működik — ez meg azt sugallja, valamiképp, még ha sokkal költségesebb is, vissza kellene térni az eredeti elképzeléshez, miszerint minden eldugott, Isten háta mögötti településre el kell vinni a gyerekprogramot. A mostani, iskolabuszos községközponti beszállítás olykor macerásnak, nem a legjobban működőnek bizonyult, alternatív megoldásként elfogadható csupán.

És ott van a másik oldalon a mit nem kell. Mert idén felállítottuk az abszolút negatív rekordot is: Baróton a csütörtök délutáni filmvetítésre senki nem volt kíváncsi. Ehhez képest sikeresnek mondható például a szentegyházai Ködszurkáló Kisszínház sepsiszentgyörgyi Ödipusz-előadása kereken tucatnyi nézősereggel — s a példák még sorolhatóak lennének, de minek? A mai s holnapi rendezvényeken attól még nem lesz sem több, sem kevesebb résztvevő. Talán majd jövőben, talán majd tíz év múlva...