Aki nincs velük, az ellenük?!

Vitatkozom a fiatal jelölttel a sajtó szerepéről, a pesszimizmus és realizmus közötti különbségről, arról, hogy talán még nem mindenkinek fenékig tejfel a mai romániai valóság. Példával próbálom illusztrálni, mennyire másképp látunk dolgokat: tekintsük csak a legutóbbi pénzosztást, amelyet egyértelmű sikertörténetként mutattak be az RMDSZ-es vezetők, holott megyénk csak kicsivel kapott többet az országos átlagnál, és azt is méltánytalanul osztották el, hisz Barótnak egy vas sem jutott, Kézdivásárhelynek pedig jóval kevesebb, mint a községek többségének. ,,Mindenütt a világon így van, a politikai pártok azokat jutalmazzák, akik hatalomra segítik őket" — hangzik az ifjú politikus válasza. Kevéssé számít, hogy állítása nem igaz, szolid demokráciákban ennek nincs gyakorlata, és úgy tűnik, lényegtelen az is, hogy az eljárás elvtelen, hisz mindannyiunk adólejeiből osztogatnak a hatalom birtokosai. Arról ne is beszéljünk, hogy nem egy-egy polgármestert, hanem az ott élő magyarokat büntetik, akik, megtörténhet, ,,rosszul szavaztak", de akiknek érdekképviseletét politikai nézetektől függetlenül vállalta egykor a szövetség. ,,Meg kellett mutatnunk ezeknek a polgármestereknek, vagy együttműködnek velünk, vagy nézhetik magukat" — hangzik az RMDSZ-es ítélet, s ez mindent elárul. Nemcsak a bársonyszékre, fényes politikai pályára törekvő jelöltről, de szervezetéről is, amely már rég nem az, amiért 1989-ben életre hívták. Mindentudóként döntenek, mindenhatóként jutalmaznak és büntetnek vezetői, s időben gondoskodtak arról is, a kinevelt utánpótlás pontosan kövesse a meghatározott irányt, idomuljon a kialakított módszerekhez. Együttműködésre, közös jövőépítésre hívnak kampányszlogenjeik, de a valóság igazolja, az RMDSZ-ben egyre inkább az aki nincs velünk, az ellenünk van elv érvényesül. Mintha nem tudnák, ez az út járhatatlan.