Kinek fontos? (Kármentő)

Másfél hónapja keresik a kibúvót az autonómia-népszavazás kiírása alól, legutóbb a székelyföldi önkormányzati vezetők sepsiszentgyörgyi találkozóján találták ki: el kell napolni a tanácsi határozatok megszavazását, előbb egyeztetniük kell Izsák Balázs SZNT-elnökkel, és közösen kell megkeresniük azt a jogi utat, amelyet RMDSZ-es, MPP-s önkormányzati képviselők, polgármesterek egyaránt járhatónak találnak. A lépés eredményes volt, a sepsiszentgyörgyi testület nem szavazott a kérdésről, ám a kért és ígért egyeztetésre polgármesterünk már nem jutott el. Távollétében és Tamás Sándor hiányában döntöttek a jelenlevők: támogatják az autonómiáról szóló népszavazás kiírását, és erre buzdítanak minden székelyföldi polgármestert.

Többször hallhattuk az elmúlt hetekben nemcsak a prefektusok, de RMDSZ-es vezetők szájából, hogy jogilag nem helytállóak az MPP által benyújtott határozattervezetek, mindeddig azonban egyetlen javító szándékú javaslatot sem fogalmaztak meg. Sepsiszentgyörgyön például hiába volt közmeghallgatás, lehetőség a hozzászólásra, a határozattervezet módosítására, polgármesterünk akkor nem tartotta fontosnak, hogy jobbító észrevételeit beillessze a dokumentumba. Most azonban kifogásol, hibákat sorol, vázolja, miért tanácsosabb halogatni a kezdeményezést. Más, bizarrnak is mondható ötlettel is előrukkolt, a két megyét kellene egyesíteni, igaz, ez nem a történelmi Székelyföld lenne, de valamerre mégis lépnénk az ügyben — mondotta.

Azok, akik néhány hónapja még az autonómiaharc felvállalásával, támogatásával nyertek választásokat, most felháborodva prüszkölnek, hogy az MPP „kampánytémává zülleszti a nagy és szent ügyet". Minden jel azt mutatja, funkcióba kerülvén, már beszélni sem nagyon akaródznak az önrendelkezésről, a cselekvést pedig a nagyon távoli, választások nélküli jövőbe halasztanák.

Ennyit arról, kinek miért és mennyire fontos az autonómia.