Az utolsó haralyi kádár

Vásárokon, kiállításokon láthatjuk hagyományos és piacorientált portékáit. Boroshordókat, pálinkáshordókat, szilvás- és káposztáskádakat, vajköpülőket, fejővedreket és csebreket készít, de virágdézsa, kútveder, vizeskártya, szaunás csebrecske és fürdőkád is kikerül a műhelyéből.

— 1952. október 20-án születtem Haralyban — így a mester. — Ezt a régi mesterséget a nagyapámtól örököltem, lestem el már kisgyermekként. Eredeti szakmám szerint vasesztergályos és fémforgácsoló vagyok. Gyermekként egy kicsit rosszulesett a műhelyben tölteni el a napot, amikor a többi játszótárs egészen mást csinált, legtöbben a focilabdát rúgták. Felnőtt fejjel már másképpen láttam a dolgokat, hálás vagyok nagyapámnak és édesapámnak azért, hogy megtanulhattam tőlük a mesterséget. Az ötvenes években volt Haralyban egy szövetkezet, amelyiknek édesapám volt az elnöke. A szövetkezetnek, ha jól emlékszem, ötvenhat kádár volt a tagja. Persze, a szövetkezeti tagokon kívül még sokan mások is dolgoztak a faluban. A szövetkezet tagsága által készített termékeket megrendelés alapján egytől egyig Magyarországra szállították. A haralyiak inkább fenyőkádárok voltak. Akik nem vitték a portékájukat a vásárra, helyben adták el, Moldvából érkeztek a vevők, akik szekérszámra szállították el tőlünk a kész terméket, elsősorban a hordókat. A kádárság annak idején jövedelmező foglalkozás volt, hiszen egy-egy családban hat-nyolc gyermek is felnőtt. Kis falunkból sokan végeztek egyetemet, főiskolát, orvosok, tanárok, mérnökök és más értelmiségiek kerültek ki tőlünk. Anyagilag mi sokkal jobban álltunk, mint a nagyközségek. Lassan meghaltak az idős kádárok, és nem volt, akinek átadják a mesterséget. Rajtam kívül még él egy idős kádár, de ő már nem dolgozik. Én is általában rendelésre dolgozom, azt készítek, amire a piacon igény mutatkozik. Éppen most van készülőfélben a bemutatóműhelyem, ahol a külföldi turistáknak, az érdeklődőknek a kádársággal kapcsolatos kézi szerszámokat és tárgyakat mutatnám majd be. Mivel még nem állítottam ki, terveim között pár egyéni kiállítás is szerepel, főleg Gelence magyarországi testvértelepülésein és Németországban szeretnék a jövő esztendőben bemutatkozni.

Arra a kérdésünkre, hogy lesz-e utánpótlás, a mester csak annyit árult el, hogy lesz, de nevet nem említett, csak sejtjük, hogy a fiáról van szó. Szőke Tibor egyik nagy álma, hogy a kádárságot szervezetten, népművészeti iskola keretében adják át a jövő nemzedéknek.