Belső akarat, külső segítség

Minden jel szerint más volt ez, mint az eddig megszokott diplomata-látogatások, melyek elsősorban gazdasági, esetleg kulturális együttműködési ígéretekkel zárultak, és többnyire kimerültek a hivatalos hatóságokkal folytatott udvarias eszmecserékben. Az a tény, hogy a világ egyik legnagyobb hatalma, Amerika odafigyel a térségre, kíváncsi az autonómiatörekvések lényegére, figyelemre méltó, megfontolandó románok és magyarok számára egyaránt. Pedig a civil szervezetek köntösébe bújt helyi román politikusok mindent megpróbáltak, hogy eltereljék az amerikai attasét Székelyföldről, Ioan Solomon a nagykövetségen tiltakozott az ellen, hogy ,,szélsőséges magyarokkal" kíván tárgyalni a megbízott. Nem járt sikerrel.

Nem tudni, milyen következtetéseket fogalmaz meg Stephen Ruken székelyföldi körútja után, s lesz-e hivatalosan vállalt álláspontja az Egyesült Államok nagykövetségének autonómiaügyben. Azonban mindenképpen jó, ha valaki a helyszínen, első kézből, magyar vezetőktől tájékozódik. Mindezt kihasználhatjuk, javunkra fordíthatjuk, segítségünkre lehetnek, de senki nem teszi meg helyettünk a szükséges lépéseket. Ha a székelyföldi önkormányzatok mernek bátrak lenni, hallgatnak az SZNT-re, és kiírják a népszavazást, a mostani körülmények között hatalmas súlya lehet az egyhangú akaratnyilvánításnak. Ha a prefektúrák meg is akadályozzák a referendum szervezését, és megkezdődnek a közigazgatási perek, bizonyítást nyer, hogy Romániában jogsértő törvényértelmezésekkel még a véleménynyilvánítás is korlátozható. És akkor súlya lehet majd a helyzetet jól ismerő, tájékozott diplomata és a háta mögött álló követség, állam véleményének.