Kinek beszél a szakma?

A konferencia azonban mégsem minősíthető egyértelmű sikernek, s ennek több oka van. És még csak nem is arról van szó, hogy kampányidőszakban különösen megszaporodnak az ilyen jellegű konferenciák — az RMDSZ újabban főként a régióátszervezés problémáját véli megoldani azzal, hogy rendszerint a választások előtti időszakban szervez hasonló összejöveteleket, amelyeken a csúcsvezetés is képviselteti magát, kedvesen mosolyognak a kamerákba, köszöntik a résztvevőket, majd angolosan távoznak. Még tán ezzel is megbékélnénk, ha másra nem, hát erre jó a kampány: hogy aktuális problémák kapcsán elhangzó, továbbgondolkodásra késztető, szakmailag igényes előadásokat, beszélgetéseket hallgassunk.

A konferencia igazi kudarcát azonban éppen egyik résztvevő fogalmazta meg: miért nincsenek itt azok, akik döntéshozatali pozícióban vannak, akik tenni is tudnának valamit a szóvá tett problémák megoldásáért? A délutáni előadásokon elhangzott például, mekkora gondot okoz a hivatalnokoknak, hogy magyarul fejezzék ki magukat. Hogy magyar nyelvű továbbképző tanfolyamokat kellene biztosítani számukra, hogy a közigazgatási törvényben garantált anyanyelvhasználati joggal élni is tudjunk. De szóba került például az idegen nyelvek oktatásának kérdése is, elhangzott, jó lenne ezt összehangolni a turisztikai célkitűzésekkel, hogy azt a nyelvet tanulják a diákok, amelyet a majdan idelátogató turisták beszélnek.

Konkrét, hasznos javaslatok. De vajon ki hallotta ezt? Mert nem polgármesterekkel, intézményvezetőkkel, tanfelügyelőkkel, iskolaigazgatókkal, képviselőkkel volt tele a terem.