Egy élő legenda: Bródy János

— Készülőben mindig van valami, de sokszor előfordult, hogy készülődtünk ugyan, de aztán az volt az érzésem, hogy ami elkészült, az nem elég színvonalas ahhoz, hogy közönség elé kerüljön. Így aztán megmaradt nekem...

— Hogyan készül egy Bródy-dal?

— Gondolom, ugyanúgy, mint más hasonló figuráknál. Zongoráznak vagy gitároznak, dalokat, dallamokat dúdolgatnak magukban, és van egy-két sor, egy-két szó, ami érdekesen áll össze, az eszmei mondanivalója már kialakult a dalnak, csak még fel kell öltöztetni, de van úgy, hogy ez nem sikerül, és kiderül, hogy csontváz maradt, életképtelen struktúra.

— Beszéljünk a kezdetekről. Hogyan talált a zenére, vagy a zene hogyan talált rá önre?

— A ’60-as évek elején ragadott el az új hangzás, 1963-ban már a balatongyöröki mólón volt szerencsém Koncz Zsuzsát kísérni, és többek közt ennek is kö­szönhetően 1964-ben már az Illés zenekarban pengettem a gitárt. ‘65-ben érkeztek a Szörényi testvérek, és abban az évben megírtuk már első dalainkat, amelyek egyébként csak egy év múlva jelentek meg. Sokan a magyar rockzene történetét attól az időponttól számítják, amikor az első Illés-lemez, rajta négy Szörényi—Bródy számmal megjelent. Ezt követték az egyre újabb és újabb számok, az első nagylemezek, mígnem 1973-ban feloszlott az Illés zenekar. 1974-től a Szörényi testvérekkel, Tolcsvay Lászlóval, Németh Oszkárral, Móricz Mihállyal a Fonográfban folytattuk. Újabb tíz év zenekari kalandozás következett, amivel Kelet-Európában már-már világhírűek voltunk, de bizonyos kisebb-nagyobb nyugati sikereink is lehettek. Eközben elkezdtük Szörényi Leventével színpadi darabjainkat írni, és 1984-ben, az István, a király sikere után Levente úgy döntött, nem akar tovább zenekarozni. Közben én magam a hetvenes évek végén elkezdtem néhány dallal önálló pályafutásomat. Ezenkívül azok közül, akiknek én dalokat írtam, Koncz Zsuzsát emlegethetném, aki még mindig nagyszerű koncerteket ad, vagy Halász Juditot, aki változatlanul a gyerekek kedvence.

— Az évek során változtak a dalok?

— Az én felfogásom erről a műfajról nem változott, és valószínűleg nem változtak a képességeim sem, úgyhogy én már ilyen maradok, amíg ki nem esik a gitár a kezemből. Ez persze nem jelenti azt, hogy én csak azt a zenei formát tudom elképzelni, amit előadok. Látom, hogy nagyon sok tehetséges fiatal zenész próbálkozik, keresi az útját, remélem, közöttük is lesznek majd olyanok, akik maradandót tudnak majd alkotni.

— Kik járnak inkább a koncertekre, melyik korosztály énekel és hallgat Bródy-dalokat?

— Négy évtizedes pályafutás után már nemigen lehet évjáratokhoz kötni a hallgatóságot, természetes, hogy a kezdetekben a velem egykorúak, az én nemzedékem hallgatta, most már 9 évestől 99 évesig mindenkit megtalálhatunk a nézőtéren.

— Lesz-e még Erdélyben fellépése vagy turnéja?