Hogyan lehetne lenyomni a telekárakat? (Örvénylő telekügyek)

Beszélgetőpartnerünk most egy olyan hivatalos személy, aki rendelkezik belső információkkal, és felelősséget is érez a jövő iránt. Bálint Józsefet a helyhatósági választásokon sokak voksa, a közbizalom juttatta be Sepsiszentgyörgy városi tanácsába, amely aztán az alpolgármesteri tisztséggel is felruházta.

— Abból indultam ki, hogy létezik egy városi érdek, a település lakosságának egy alapérdeke telekügyben. Bukarestben a gazdasági konjunktúra változásával már kipukkadt a léggömb, a sajtó szerint csökkennek a telek- és lakásárak. Ön, a városi vagyonkezelés egyik felelőseként mit tartana természetesnek e tekintetben?

— Elmondhatom, hogy korábbi építési vállalkozóként már nyolc éve figyelem a telekárak alakulását. Ezelőtt nyolc évvel még 5—6 eurós négyzetméterenkénti áron lehetett Sepsiszentgyörgyön beépíthető házhelyet vásárolni. Tudtuk, hogy az ár rohamosan nőni fog. Én már 2004 táján végeztem egy számítást, mely szerint az uniós csatlakozásig a városi átlagos telekáraknak a négyzetméterenkénti 30 euró körül kellene megállapodniuk. E növekedés meg is történt, a csatlakozásig talán túl is lépett e határon, mert bizonyos kisebb belvárosi telkek igen magas ára emelte az átlagot. Nos, ami efölött történik a piacon, szerintem természetellenes, a piac szabályait részben fel is rúgja, mert a száz euró körüli árak már Budapest, Bécs vagy München környékének megfelelő értékek. Személyesen láttam, München külvárosában ebben az árban számolnak egészen kicsi területekre is, tehát a lakóparkokban például.

— Egy, a mienknél sokkal jobb módú társadalomban, legalább tízszeres átlagbér mellett.

— Ők pár éve panaszolták, hogy összehasonlítva a mienkkel, mennyivel magasabb náluk az árszint. Nos, nemkívánatos módon utolértük őket még az 500 négyzetméteres telkek esetében is, messze a város lakossága fizetőképessége fölé szárnyalt az ár, meghaladva a szintet, melyet például egy fiatal házas megengedhet magának. Hogy egy fiatal család jövőt tervezhessen magának Szentgyörgyön, ahhoz legalább egy telekkel kellene rendelkeznie, amire aztán bankkölcsönből házat emelhet.

Bálint József, amióta az MPP színeiben politikailag aktivizálódott, részt kíván venni a kérdés kezelésében.

— Úgy gondolom, elsősorban az önkormányzat tudna az áralakításba beleszólni — nagyobb méretű területvásárlással. A városnak ma alig van saját területe, a vásárlást tehát a magánszférába került birtokokból kellene eszközölni. Ha a város közigazgatási területén fekvő kültelkek tekintélyes hányadát megvenné a város, és azután beltelkesítené, akkor ezeket normális áron tudná értékesíteni, és ezzel a természetellenes árakat is leszoríthatná. Elképzelésem tehát az, hogy a város bővíti ingatlanvagyonát, ehhez pénzt szerez, akár bankkölcsönből is. Meg kell találni azokat a területek, melyeket meg lehet szerezni, figyelmen kívül hagyva azokat az érdek-összefonódásokat, melyeket manapság állandóan emlegetnek. Azt mondják, hogy ott már VALAKI vásárolt. Nem az a fontos, hogy ott már más vásárolt. Ha mi mellette megvesszük, amit lehet, és azt követően beltelkesítünk, akár úgy, hogy a városon kívül is lesz még haszonélvezője a műveletnek, akkor is megszabhatjuk az árat, mégpedig piaci eszközökkel. Ha mondjuk, kifizetünk 10—15 eurót a négyzetméterért, és tanácshatározattal, 20—30 százalékos ráfordítással, beltelkesítünk, olyan 30 eurós áron lehetne már kínálni a telkeket azoknak, akiknek e tekintetben elsőbbséget kívánunk biztosítani, a városi közérdekből kiindulva. Gondolok mindenekelőtt a fiatal családokra, melyeknek annyira már futná, hogy e vásárlásba bele merjenek fogni.

Bálint József már a választási kampányra készülve felvázolta elképzelését, most lenne itt az ideje, hogy a tanács elé terjessze. A részleteken még dolgozik, nagyfokú körültekintésre van szükség, mondja, és a szóba jöhető területek ismeretére. Javaslata tengelyében a piaci viszonyokhoz alkalmazott módszerek állnak, ezzel valóban elkerülhető lehetne az, ami a Kolcza-tagban történt. Okulni kell abból, ami ott megesett: a korábbi legelőn közvetlenül a kiosztás, magánosítás után beltelkesítettek, ezzel a nyaklótlanul elszabadult spekuláció táptalajává avatták a legszebb fekvésű városrészt. Hogy valaki Sepsiszentgyörgyön lakjon, de müncheni meg pesti árakat fizessen érte, nos, e képtelenségben benne van a helyzet egész abszurdítása, mely valóban megoldás után kiált.

Az árak ma különben várható spontán mérséklődésével nem érhetjük be — ahol mesterségesen felcsigázott az árszint, ott radikális beavatkozásra van szükség.