Eltakarodóban a román nacionalizmus

A radikális pártok térvesztésére jellemző, hogy Gigi Becali milliárdos Új Generáció nevű, az utóbbi években gründolt pártja sem jutott be, a letargikus pénzember ki is jelentette első nyilatkozatában, hogy a politika, úgy tűnik, nem neki való, amiben igaza van, ha erre a felismerésre hamarabb jut, megspórolhatott volna néhány millió eurót…

Ha Gigi Becalit nem is nagyon vették komolyan, Corneliu Vadim Tudornak, a külváros bülbülszavú dalnokának kirohanásai élénk színfoltjai voltak az elmúlt húsz esztendő román parlamenti közvetítéseinek. Ezt most négy esztendőre nélkülözni leszünk kénytelenek, Tudor visszaszorul lapjába és tévéjébe, majd kívülről bírálja a szerinte (is) mérhetetlenül mélyre süllyedt román politikai elitet, melynek tagjait nem sokkal a választások előtt meg is fenyegette, ha esetleg nem jutna be, azt az ellene irányuló konspiráció diadalának tekinti, és azonnal nyilvánosságra hoz majd néhány vezető román politikusról titkos, bizalmas adatokat. Nos, nem jutott be, kíváncsian várjuk, mik is vannak a tarsolyában.

Noha Tudor váltig tagadta, hogy fasiszta lenne, mondatfűzé­sében alpári, gondolkodásmódjában elfogultan rasszista és xenofób elemek domináltak, rólunk, magyarokról is mondott néhány, a Kárpát-medencében csupán a betegesen magyarellenes Ján Slota szlovák politikus kijelentéseivel mérhető baromságot. Egyik jóslatában arról vizionál, hogyan fog ő meg hadserege Hungáriába bevonulni, s kapcáját a magyar országház tetején szárítja majd. Etc. Nos, az ő magasröptű handabandázásait és bevallott kedvencünk, Gheorghe Funar őrjöngéseit is nélkülözni leszünk kénytelenek. Most csak az a kérdés, melyik pártban bujkálnak titkos követőik, mert nem hihetjük, hogy a nagyromán nagyáriák végleg kimaradnak a parlamenti műsorokból.