Brassó a költészetben

Nem véletlen tehát, hogy a költők is mindig megénekelték gyönyörű helyeit, ahogyan a Kriterion népszerű sorozatában a 101 vers Brassóról című kötet előszavában a válogató Jancsik Pál megfogalmazza: ,,a teljesség igénye nélkül hadd említsem meg a Cenket, a Nagykőhavast, a Bolnokot, a Wartét, a Csigahegyet, a Fekete-templomot, a Városházát Brassó címerével, a bástyákat, utcákat és persze a régi s egyben mai iskolát, az Áprilyt…" A gyűjtemény természetesen főként a magyar költők Brassó ihlette verseire koncentrál, de mivel, mint említettük, a szászok és a románok kultúrtörténetében és történelmében is fontos szerepet foglal el a város, szász és román kötők brassói verseit is közli. Mindjárt Honterus egyik költeményével kezdődik a kötet, a Brassó dicséretével. Hadd idézzünk egy fragmentumot Tóth István fordításában:

Sorban idézzük Nándort és a királyi Fehérvárt,

Kalmár Váradot és a magas Szeben ős falait s még

Brassót, mely ide épült egy nagy szikla tövébe.

Ezt aranyozza be mindig először a hajnali napfény,

Mert keleten ez az első, mely az igét befogadta…

A teljesség igénye nélkül említhetjük még Leopold Maximilian Moltke Erdélyi dalát, Adolf Meschendörfer gyönyörű erdélyi elégiáját, amelyben megkapó sorok olvashatók Dsida Jenő fordításában. (A költő és a vers magyar népszerűségére jellemző, hogy többen lefordították, így Radnóti Miklós, a város jelenkori költői is, Lendvay Éva, Jancsik Pál…)

A kút másként csobog itt, az idő másként pörög.

Korán megborzad a gyerek mindattól, mi örök.

Kriptákba falazva apáink szentelt csontja enyész.

Vonakodva ütnek az órák, vonakodva mállik a mész.

Látod az egykori címert? Repedt és csonka, komor.

Jöttek, mentek a népek, s nevüket belepte a por.

Ám a halálsikolyokba szánt-vet a lassú paraszt,

Búzát csal ki belőlük, szőlőlevet fakaszt.

A román költők város ihlette versei közül Coşbuc A Cenken című költeményét említhetjük, vagy Lucian Blaga és Nicolae Labiş verseit, s nem utolsósorban a jelenleg is Brassóban élő Alexandru Muşina nyolcvanas években, az ,,aranykorszakban" íródó hatalmas poémáját, a Bodola-expresszt, amely a város és környéke lezüllésének megdöbbentő dokumentuma.

S szerepelnek a kötetben magyar költők Brassó-versei, feltűnően nagy számban az egykor a városban élő Zajzoni Rab Istvántól a város nagy szülöttéig, Áprily Lajosig, Bartalis Jánosig, Szemlér Ferencig, a legújabbakig. Áprily egy pompás részletével búcsúzunk, az Egy város integet-ből, az olvasó érdeklődését felkeltendő:

Éjjel sötét bástyából kémlelem

piros villámát messzi préda-tűznek.

Ott a halál jár. Perzselt földeken

tatárhadakkal hajdúk kergetőznek.

S míg hallom: túl az óriás falon

a század zúg, és zúg a Barca-róna,

belül kohótűz és erő dalol,

s ölel a vár, városom. Corona.

A pompás kiállítású kötetet a ma is a városban élő Csutak Levente illusztrálta.

101 vers Brassóról. Válogatta Jancsik Pál és Krajnik-Nagy Károly. Kriterion, 2008.