Lengőajtók között

Hogy ez sikerül-e vagy sem, egyelőre nem lehet eldönteni, a szocdemek még mindig kötik az ebet a karóhoz, felemlegetik 2004-et, amikor a magyar vezetők miatt estek el a kormányzástól, Markó Béla több, számukra idegborzolónak minősített kijelentését, s zavarja őket, hogy a kormánypalota egész emeletét magyar államtitkárok, főigazgatók foglalták el. A szocialisták értelmesebbje egyszerűen a politikai váltógazdálkodásra hivatkozik, sokáig volt hatalomban az RMDSZ, eljött az ellenzéki szerep ideje is. A háttérből, ha jól odafigyelünk, Traian Băsescu elnök tűnik fel. Sokan tudni vélik, hogy az Európai Néppárt kérte tőle, ha már eladták a bőrüket a baloldalnak, legalább testvérpártjuknak biztosítsanak helyet. Ráadásul az sem mellékes, hogy az államfő számít jövő évben a magyar választók szavazatára, s úgy gondolja, halálos sebet ejt rajtunk, ha ,,pártunkat" mellőzik a kormányzásban.

Különben az RMDSZ-nek igaza van abban, hogy kormánytényezőként jobban képviselheti a magyarság és remélhetőleg más kisebbségek érdekeit is. Tudjuk, sok fontos döntésre kerül sor az elkövetkező négy évben, mind a törvényhozásban, mind a kormányban, de egy-két miniszterrel és a harmincegy tagú frakcióval a parlamentben aligha tudják majd érvényesíteni akaratukat. Ha tervük sikerül, s beveszik e furcsa koalícióba, félig-meddig hatalomban lesznek, de közel sem akkora erővel és cselekvési területtel, mint a liberális kormány idején, és tovább kopnak, mind román, de ami fontosabb talán, magyar választóik szemében. Mert azt már most tudni, a nehezen megszerzett hatalom többet árt nekik és nekünk, egyszerű magyar embereknek, mint a tisztességes ellenzéki szerep.

Mérgezett almát kunyerál magának az RMDSZ. Lengőajtók közti somfordálása már megalázó. Ha a magyar ellenzéki sajtóvéleményekre nem ad, meghallgathatná román szimpatizánsának, Mircea Dinescunak szavait, aki barátilag ajánlotta Borbély Lászlónak: mielőtt feltörölnék velük a padlót, elegánsan, férfiasan, tartásosan szálljanak ki ebből a méltatlan alkudozásból.

Miután újra megtapasztalják, milyenek a függetlenséghez jogállást követelő romániai magyar ember hétköznapjai, ellenzékiekként szívesen látjuk következetes küzdelmeinkben.