Nyomot hagyni... (Határhelyzetek)

A Székelyföld 1000 pillanatának kényszerű ,,Hódmezőre" menekítése miatt röstellkedhetünk is, ami miatt sem Sepsiszentgyörgyön, sem Kézdin — akarom mondani, Háromszéken — nem találtunk helyet, pedig a Váradi—Lőwey szerzőpáros ezt számunkra adományként ajánlotta fel. Háromszékhez, Székelyföldhöz való ragaszkodásuk lenyomata és szemünkbe, agyunkba villantása volt ez. Nem tudtunk élni vele. A képanyagot aztán Parajdra, a sóbányába menekítették, s ott állították ki. Ezer és ezer vendég — többnyire román — gyönyörködött benne, hisz amikor bárki bárhonnét erre a kistájra érkezik, akkor ennek látványát is magával óhajtja vinni. Akadt viszont egy megátalkodott nacionalista feljelentő — akinek a nevét nem érdemes feljegyezni, csak annyit kell mondani róla, hogy nem ideiglenes látogató, hanem végleges székelyföldi telepes —, szóval, egy efféle polgár újságban szellőztette meg, hogy az 1000 pillanatban nincsenek román pillanatok. Az érvelés ismerős, a ,,Codoi"-ból (CO₂) doktoráló Elena asszonynak a megye kökösi bejáratának székely kapuja nem tetszett, mert ,,itt nemcsak székelyek élnek" — prüszkölte. És a kaput leverték. Sőt, utána már mi, magyarok is százféle okossággal rukkoltunk ki, hogy miért nem kellenek megyebejáratokat jelző térplasztikai tárgyak.

Nos, a 2004-es decemberi vasárnapra emlékezve mondom, hogy nekünk is van bőven, amiért szégyenkeznünk. Mert ezt a hatalmas munkával, jelentős anyagi áldozattal, és főleg fotóművészi és irodalmi ihletéssel összehozott 1000 pillanatot nem illett, nem kellett volna Székelyföldről kiengedni.

De lássuk a dr. Berényi Károly levélrészletét:

,,Ismerek én hál’ Istennek sok, magának és szeretteinek gondot okozó, konok és elkötelezett elvek mentén folyton tevékenykedő embert, aki nem szürke és nem átlagos, akinek legalább van álma, és aki azok megvalósulásáért tenni is hajlandó, és aki amerre jár, maradandó nyomokat hagy maga után... Itt volt, a példa kedvéért, a Lőwey—Váradi szerzőpár könyvbemutatót tartani Hódmezőn. Ötödik éve szervezem az eseményt, ami nem nagy történet, hisz ismered őket: Pali csodálatos képeket vetít, Lilla irodalmárhoz méltón beszél, és leánya, Andrea szívbemarkolóan szaval — most többek között Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versénél futkosott a hideg a hátunkon... (…) Lilla és Pali maradandó nyomot hagyott ismét, a 25. jubileumi Erdély-albummal, amelyik a legnagyobb székely, Orbán Balázs nyomait idézi... A könyv bevezetőjét az a Szé­kelylengyelfalván szolgáló Hajdó István főesperes írta, aki maga is több százezer magyar lelkében hagyott nyomot prédikációival (emlékezetes a csíksomlyói beszéde!), írásaival, emberi nagyságával... De a ma esti élményem a belvárosi katolikus templomban is ebben erősít, hisz Böjte Csaba ferences atya prédikációját hallgattam a gyermekmentő missziójáról, a szeretet világformáló erejéről, és akármennyire nem ezekről az értékekről tanúskodik az általunk ma megtapasztalható világ, az Ő szájából mégis hitelesen hangzott... Ő a szeretet nyomát hagyta hátra Hódmezővásárhelyen is. (…) Jaj, el ne felejtsem! Óriási megtiszteltetés ért: a Magyar Örökség-díjas Váradi Péter Pál felajánlotta Hódmezővásárhelynek a Székelyföld 1000 pillanata állandó fotókiállítását, ismerve ügyszeretetünket (a határon túli magyarokkal ápolt kapcsolatrendszerünk és a hozzájuk fűződő példaértékű viszonyulásunk, na meg talán a barátságunk okán is). A mi dolgunk csak egy megfelelő, méltó kiállítóterem biztosítása lenne. Hát remélem, ezen nem fog múlni, és lehet jönni Vásárhelyre ellesni Székelyföld 1000 pillanatát. (A Székely Nemzeti Múzeumból, sajnos, el kellett vinni a parajdi sóbányába, de ott is útban volt a kiállítás a román hatóságoknak...)"

A Váradi—Lőwey szerzőpáros, miután Erdélyben a bánya mélyén sem lelt otthonra Székelyföld 1000 pillanata, több ízben is elmondta, hogy ők mindenképp Székelyföldön szeretnék több évtizedes itteni munkájuk summáját, fotóikat, az ezekhez válogatott irodalmi szövegeket hagyni.

Nem sikerült.

Közönyünkkel viszont egy nem azonos dimenziójú, de mégiscsak a szeretet pillanatnyi elapadását, az empátia elmaradását érzékeljük, egy fordított 2004-es feketevasárnapot, amikor mi taszítunk el magunktól olyan értéket, amely szellemi és lelki feltápászkodásunkat segíthetné.

A Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla szerzőpáros pedig kissé keserű szájízzel, de végzi a dolgát. Asztalunkon az Orbán Balázs-album, a Székelyföld-sorozat újabb alkotása, ezúttal a Felső-Nyárád vidéke került könyvborítók közé.

Ebben az 1000 pillanatos történetben annyi megnyugtató azért van, hogy a gyűjtemény Hódmezőn is otthon van, hazatalált.