Mi lesz veled, labdarúgás? (Periszkóp)

A tavasz végén kiesett a III. ligából a KSE, a szentgyörgyi Transkurier pedig éppen csak elkerülte a kiesést, hadd ne idézzem, milyen körülmények között, milyen meccsel úszta meg a búcsúzást. Akkor azt mondtuk: hátha a IV. ligánk bajnoka, Zágon megnyeri az osztályozót, s feledteti III. ligásaink fiaskóját. Meg is nyerte az osztályozót, 2—1-re verte Râmnicu Sărat második csapatát, de a ,,tökéletes szezon" végére becsúszott egy gikszer, történt ugyanis, hogy az osztályozón 2—1-re megnyert mérkőzést Zágon 3—0-ra elveszítette. Hogy miért? Kiderült, hogy a zágoniak ,,importjátékosa" Dragoş Ceauşelnek két leigazolása van — egy Nehoiuban s egy Zágonban. Ebben a pillanatban ugrott be: lapunk önkéntes tudósítóját, Gödri Albertet a zágoni labdarúgás vezetői kitiltották, mert felemelte hangját a csapatból fokozatosan kihagyott zágoni születésű játékosok mellett, érdekében. Igazával fejeket tört be... Albi bácsi, így, utólag mondom, önnek igaza volt. A zágoni adófizetők pénzén hadd focizzanak a zágoniak vagy azok (!!!), akik nem verik át a zágoni korifeusokat, a zágoni sportbarátokat.

Na de menjünk tovább: a július 9-én felkészülését megkezdő zágoni együttes hátvédjeinek felsorolása így kezdődik: Szücs, Ceauşel... Ceauşel, miután becsapta a zágoniakat, élvezi azok bizalmát... Önök értik ezt? Én nem. Most nem akarok belemenni a rosszmájú telefonálók eszmefuttatásaiba, maradok azzal, hogy egyszerűen nem értem az egészet. Azaz mégis sejtem, csak nem akarom megérteni... És akkor még nem szóltam Bârsan pályán történt összeeséséről, élettusájáról, akinek óriási szerencséje volt, hogy Brassóban játszották az osztályozót. Na persze, ez nem a zágoniak bűne, csak azért említettem, hogy bizonyítsam, rossz szelek járják labdarúgásunkat.

És mennyire, hogy rossz. A KSE el sem ment a Román Kupa fordulójára (Zágonban kellett volna pályára lépnie), és nem ment el a Transkurier sem. Szombaton délután mondták a román—török kézilabdameccsen, hogy feloszlott a szentgyörgyi focicsapat (ha jól emlékszem, 1905-ben játszotta Szentgyörgyön az első focimeccset a Mikó-kollégium és egy brassói együttes...). Hogy igaz-e vagy sem, rövidesen kiderül. Csodának kell történnie, hogy elindulhasson a III. ligában... Az viszont már ma tagadhatatlan tény, hogy falura költözött megyénk labdarúgó sportja. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy Zágon együttese heti öt edzéssel készül az új idényre, városaink csapatainak felkészüléséről hallgat a fáma, azt viszont elárulhatjuk, hogy a sepsiszentgyörgyiek áruba bocsátották III. ligás helyüket.

Ezzel nem is volna különösebben baj. A gond csak akkor kezd aggasztó lenni, amikor arra gondolunk, hogy egyetlen falusi csapatunk mellett sincs okleveles edző, nincs a fejlődést biztosító anyagi háttér, nincsenek meg az elementáris munkafeltételek... és akkor még nem szóltam a menedzselésről. Menedzselés — uraim, az egy mesterség, nem kutyaherélés... Pénzt lehet költeni, átgondolatlanul belehajigálni — hogy ne is említsem a pénzmosás fogalmát — a labdarúgás feneketlen zsákjába, de így, ezzel még nem oldódik meg labdarúgósportunk jövője. De még a jelene sem. Marad tehát a kérdés, melyet legszívesebben valamilyen vezérkarnak, valamilyen szervnek tennék fel, de mert a dolgok orvoslására nem látok, nem ismerek e pillanatban alkalmas fórumot, maradok a költői változat mellett: mi lesz veled, labdarúgás?