A titkosszolgálatok hatalma

A levelekből egy-két pikáns kapcsolatra derül fény, s arra, hogy a politikai elit mai napig személyes ügyeit (például ha veszélyben van potom pénzen bérelt lakása) magas magánkapcsolatai révén próbálja megoldani.

Mégis, ennél aggasztóbb az, hogy ma Romániában bárkit titkosszolgálatok által megszerzett anyagokkal tönkre lehet tenni. Meglehet, nem jó az országnak, hogy vitatható erkölcsű diplomaták képviselhetik, de ennél súlyosabb, hogy úgy megnőtt a különféle titkosszolgálatok ereje, s az igény munkájukra, hogy ha valamelyik politikai kör ártani akar a vele rivalizáló csoportnak, a titkosszolgálatokhoz fordul, s azok készséggel szolgáltatnak anyagot. Ha kell, levelezéseik nyilvánosságra hozatalával, ha kell, az illetők megfigyelésével, tehát személyi jogaik sárba tiprásával. Ahhoz ugyanis, hogy a mexikói nagykövet asszony e-mail postaládáját feltörjék, és levelezését egy kétes hírű ausztráliai személy a világhálóra felbiggyessze, s ezzel mind a külügyminisztert, mind két másik politikai közszereplőt lejárassa, magyarázatként nem elég az illető személyes ellenszenve a diplomata asszony iránt. És az sem valószerű, hogy diplomaták elektronikus levelezésének feltöréséhez elég lenne egy testőrként passzióból újságot szerkesztő, bosszúra szomjas fickó — akiről a bennfentesek úgy tudják, hogy közeli kapcsolatban áll a román titkosszolgálatokkal — számítógépes ismerete, vagy hackerek segítsége. Ezeknek a levelezéseknek a nagykönyv szerint többszörösen biztosítottnak kell lenniük, hisz Románia külpolitikájával kapcsolatos információk is áramlanak rajtuk. Márpedig ez esetben ahhoz csak a titkosszolgálatok felszereltségével és tudásával rendelkező embereknek lehet hozzáférésük. S ha a titkos szolgák, tartozzanak bármely hivatalhoz, képesek ily kisszerű, de bosszúszagú ügyek kirobbantásában szerepet vállalni, akkor semmivel sem jobbak volt kommunista elődjeiknél.

Jó ideje azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy a titkosszolgálatok túl nagy hatalomra tettek szert, lehallgatnak mindenkit, akit akarnak, ügyészségi vagy bírósági engedéllyel, esetleg anélkül, embereket tesznek tönkre, kompromittálnak, azaz politikai rendőrségként működnek. Hatalmuk túl nagy, módszereik mocskosak, áldozataikat egyelőre a felső körökből szedik, de félő, hogy már most senki sem érezheti biztonságban magát, magánéletét, levelezését. És akkor hol az a sokat emlegetett, nehezen elnyert szabadság?