Épp csak döcög közéletünk szekere

— Polgármester úr, miért hírlik úgy, hogy zűrös volt a májusi városi tanácsülés?

— A tanács májusi rendes ülésének napirendjét már május 14-én eldöntöttem, és 17-én kiközöltem a jegyzőnőnek, de az utolsó előtti napon majdhogynem le kellett fújnom, mert a jegyző(nő) nem készült el. Kovásznai jelenség ugyanis, hogy a város jegyzője ahelyett, hogy aktívan részt venne az anyagok előkészítésében, a hivatal tisztviselőinek munkájára vár. Mikor elkészültek, önfeledten nekilát a hibák, a valós vagy vélt jogtalanságok felfedezésének. Nagyítóval keresi mindenki munkájában a hibát, csak a sajátjában nem. A május 30-i tanácsülés tíz pontja közül három jegyzői ellenvéleménnyel került a plénum elé. Köztük az elmúlt évi költségvetésről szóló zárszámadás is, mely egy fontos dokumentum. De megszületett Kovásznán a közigazgatás jogi-műfaji rekordja is. A város országos fürdőhelyi státusát megújítani szándékozó tervezetemet a jegyző úgy véleményezi ,,pozitívan", hogy közben háromoldalas gúnyiratban ,,likra szed". És történt ez pár nappal azután, hogy a prefektúra átiratban figyelmeztetett minket: minden tanácsi dokumentumnak szigorúan jogi formátuma kell hogy legyen. Még grammatikai, elütési hibák sem lehetnek bennük. Kár, hogy ezt a ,,gúnyiratot" a helyi sajtó nem tudja közkinccsé tenni. Végre fogalmat alkothatna a nép arról, hogy mit enged meg magának — büntetlenül — a kovásznai tanács ülésein a város jegyzője.

— A 2006. évi zárszámadást csak a tizenegy magyar tanácstag szavazta meg, a románok (öten) tartózkodtak. Ez is a kovásznai tanács különlegessége: a román képviselők közül kettő megrögzött negativista. Kéjelegve, vihorászva szavaznak le mindent, aminek magyar színezete van, vagy mit ad isten, a polgármester ötlete. Ha néha tartózkodnak, az már barátságos hozzáállásnak tűnik.

— Független polgármesterként milyen a viszonya a tanács döntő többségével?

— A tanácstagok nagy többségével jó viszonyban vagyok. Amiben tehetem, kedvükben járok. Ötleteiket előterjesztem, és igyekszem azokat kivitelezni, mert tudom, hogy eredményeket szeretnének ők is felmutatni. Ez a románokra is vonatkozik. Eközben azt tapasztalom, hogy az én határozattervezeteimnek keresztbe tesznek. Megszoktam! De ami most a májusi tanácsülésen történt, az elképesztett.

— Közismerten Kovászna legnagyobb szerencsétlensége az utak, járdák állapota. Egy februári gyűlésen a 2007/15-ös határozattal a többségi akarat öt nagy útjavítási munkálatot ítélt fontosnak. Sorrendbe is helyezték őket. Csakhogy mindössze egy munkálatra van anyagi fedezet. Erre a dilemmára próbáltam megoldást keresni. Összehívtam a pénzügyi és az urbanisztikai bizottságok tagjait. Elmondtam, hogy javasolni szeretném bankhitel felvételét. A többség elvi beleegyezését adta. Erről jegyzőkönyv is készült, aláírásokkal. Tehát joggal számítottam pozitív hozzáállásra. Mégis, a többségi akarat a májusi gyűlésen a javaslatot megbuktatta. Engedtek a jegyző jogi aggályainak és a negativisták agitációjának.

— A két tömbáznegyedről volt szó. A járdák, utak, rég elfelejtett játszóterek, parkolók rendbehozataláról. Az Ady utcai lakótelepen például harminc évvel ezelőtti állapotok uralkodnak, de a főtér mögött sem sokkal jobb a helyzet. A lakók többször fordultak panasszal hozzám, ezúton tudatom velük tisztelettel: hiába. Egy másik határozattervezetemet is megsemmisítette a többségi akarat. A vízhálózat kibővítéséről szólt a Dózsa György utcán Csomakőrös felé. Erre megvan a pénz, de a tanács átirányította az összeget a Fenyőfa utcába, ahol megközelítőleg sem elég a munkálatok elvégzésére. Gondolom, valamilyen magánérdek rejtőzik a dolgok mögött. De hát ez megszokott Románia-szerte.

— Igen. De szeretném, ha a város tudná: egyesek Kovásznán sem látják a (fenyő)fáktól az… erdőt.