Árpád népe a Vadastetőn

Kétszázhúsz cserkész nyolc évestől nyolcvan évesig vert tábort a VadHonban, hét törzs — Megyer, Nyék, Kér, Keszi, Kürt-Gyarmat, Tarján és Jenő — alakította ki táborhelyét, komoly munkával kerítették el sátraikat, minden törzsnél zászlók jelzik, merre járunk. Történelmi időutazás részesei napi játék szintjén, és este a tábortűznél előadott jelenetekből kerekedik ki a VadHon keretmese. A honfoglalás előtti időkben járunk, amikor a hét magyar törzs az Etelközbe érkezik, és találkoznak a kazárokkal (az ő csapatukat a legidősebb cserkészek alakítják). A hét vezér — Álmos, Előd, Huba, Töhötöm, Ond, Kond és Tas — úgy dönt, ideiglenesen kazár földön vernek tanyát, de rájönnek, együtt, közös erővel a kazárok fölé kerekedhetnek, és így elérhetik Pannónia földjét. Megköttetik a Vérszerződés — s ezáltal megfogalmazódik a tábor alapüzenete: összefogásra van szükség a szebb, jobb jövő megteremtéséért.

Érdekes, sokak számára teljesen ismeretlen világot teremtettek a Vadastetőn, a gyerekek az első napokban értetlenül fogadták a számukra semmit sem jelentő törzsneveket, addig soha nem hallott kifejezéseket, de az idő teltével egyre inkább megbarátkoztak ezekkel, egyre tisztábbá, érthetőbbé vált a régmúltat idéző játék. Jelképekkel, törzsi zászlókkal, a sámánok képviselte ősi hittel is megismerkedhettek. Olykor annyira életszerűvé vált egy-egy tábortűz melletti előadás, hogy előfordult, a legkisebbek Álmos segítségére ugrottak a kazár vezérrel szemben. Portyázni jártak — a nagyobbak Nagyajtára kirándultak, a kicsik a környékkel ismerkedtek —, és megtanulták a portyázás alapszabályait: hogyan kell menetelni, a vadállatokkal szemben viselkedni, csatakiáltásokat gyakorolhattak, ezek szerepét tanulhatták meg, és azt, milyen növények találhatóak ezen a vidéken, melyik miként hasznosítható.

A keretmese és az alaptörténet nem tompítja azonban a tábor cserkészjellegét, hivatalos cserkészmegnyitó is volt, és augusztus elsején, a világ minden tájához hasonlóan, itt is fogadalmat tettek, illetve megújították fogadalmukat a százéves cserkészmozgalom tiszteletére. Az időjárás beleszólt ugyan a hajnalra tervezett eseménybe, de végül délelőtt, ugyancsak zuhogó esőben, megtörtént a kis és nagy cserkészek fogadalomtétele. Nem hiányzott a métabajnokság, tartottak cserkésztörténeti előadásokat, morzeláncot alakítottak, és kézműveskedtek a gyerekek. A vezetők tábori fabatkával jutalmazták a kiemelkedő cselekedeteket, ezt vasárnap a tábori bazárban használhatják fel, ahol saját munkáikat értékesíthetik, illetve cserkészkellékeket vásárolhatnak majd. Vasárnap délután zárul a tábor, és este a Vadhon mese is véget ér, az utolsó tábortűznél sor kerül a zárómomentumra, amikor Álmos vezér halála után fia, Árpád elindul az immár egységes magyar néppé alakult hét törzs élén Pannóniába elfoglalni a majdani hazát. Hétfőn tábort bontanak a háromszéki cserkészek — idén csongrádiak és békésiek is csatlakoztak hozzájuk, külön törzset alakítva, és eljött néhány budapesti öreg cserkész is —, mindenki hazatér, élménnyel, hittel, tudással gazdagabban.