Szeptember az újabb határidő (Sportcsarnok II.)

A gond az a központilag lebonyolított licitekkel — véli Albert Álmos polgármester —, hogy néhány vállalkozó országos szinten rengeteg munkálatot elnyer, legtöbbjét kiadja alvállalkozóknak, akik a maguk során úgyszintén túlvállalják magukat, aztán szöknek ide, futnak oda, de a munkával mindenütt lassan haladnak. Ez történt a sepsiszentgyörgyi sportcsarnokkal is, néha látni egy-két munkást, aki valamit elszöszmötöl néhány napig, aztán teljes csend honol az épületben akár hetekig is. Közben az átadási határidő lejár, utána még jó néhány, az itt dolgozó munkások vonják vállukat, ők semmit nem tudnak, a helyhatóságnak — nem ő lévén a szerződéskötő fél — számonkérési joga nincs, a fővárosban meg túl sok minden zajlik ahhoz, hogy épp a sepsiszentgyörgyi építkezéssel törődjenek. ,,Bukarestből nem nagyon látszik, hogyan haladnak vidéken a munkálatok" — rója fel a polgármester, aki szerint a legjobb megoldás az volna, ha a szerződéseket a központi alapokból finanszírozott munkálatokra is a helyi önkormányzatok kötnék meg, pontosan rögzített határidőkkel és feltételekkel. Akárcsak idén az útjavításoknál: minden ment, mint a karikacsapás, az év első felében az összes tervezett aszfaltozást elvégezték. A sportcsarnok tehát készülget, csigalassúsággal, és még az is előfordulhat, hogy külső rendezését — ami már az önkormányzat feladata — hamarabb elvégzik, mint benn az utolsó simításokat.