Mobilvécé a hátizsákban (Jegyzet)

Mert ha nem így teszünk, könnyen nyomunkba eredhet a közegészségügyet felügyelő hatóság, és kétezer méterről parancsol vissza, mert nem jogszerű említett felszerelés nélkül sátorozni, függetlenül attól, hogy milyen magaslaton kívánjuk felverni táborhelyünket. Mindez nem rémálom, hisz az már Háromszéken is megtörtént, hogy egy dombhajlatban épülő, félig kész tábor lakóit csak amiatt nem küldték haza, mert beletörődtek abba, hogy a saját kezűleg készített illemhelyeket mellőzik, a sok pénzért bérelt, bódészerű vécéket használják, és addig pumpálják s melegítik a patak vizét, amíg abból hideg-meleg zuhany lesz, hisz a sátortáborokban ezentúl ez is követelmény.

Ha továbbra sem szabályozzák törvények a sátortáborok működését, a cserkészek szögre akaszthatják nyakkendőiket, és velük együtt mindazok lemondhatnak az életrevalóságra nevelés szándékáról, akik a hagyományos táborokban tanítottak meg nemzedékeket arra, hogy bánjanak a természettel, miként építsék ki saját életterüket az erdőben, készítsenek önállóan és csoportosan erdei konyhát, vécét, éléskamrát.

Tischler Ferenc, a megyei ifjúsági hatóság igazgatója — ő maga is EU-s rendre utasított táborvezető — elhatározta, ősszel kampányt indít a sátortáborok jogszerűségéért, és a parlamenti képviselőkhöz fordul törvénykezdeményezési ügyben. Mert ugyan a mobilvécétől nem lesz higiénikusabb egy sátortábor az eddiginél, de ezek után ki meri vállalni, hogy gyermekeket táboroztat az erdőben szabálytalanul? Mi lesz, ha valaki meghűl, mert nincs meleg vizes zuhanyozó a sátor mellett, vagy egyéb baja esik, amit az EU-s normák be nem tartására lehet fogni?!