Háromszékiek a sportvilágban

Alig múlt nyolcéves, amikor elkezdett kosárlabdázni, első edzője Pál Mária volt, majd Váncsáné Molnár Katalinhoz került. Első figyelemre méltó eredményét 1992-ben jegyezte, amikor a minikosár Turnu Severinben megrendezett országos döntőjén a Mikes csapatával ezüstérmet szerzett. Egy évvel később ezt az ezüstöt aranyra váltotta, amikor a Mikes együttese Sepsiszentgyörgyön megnyerte az országos döntőt. Csilla ezzel el is búcsúzott a minikosártól, az ifik sorába lépett. Mindjárt az első ifjúsági évében a junior II-esek országos bajnokságának döntőjén a dobogó harmadik fokára állhatott a Mikessel, egy évvel később a junior III-asok országos döntőjén szerepelt Aradon (nincs ebben semmi különös, a rendkívüli tehetséggel megáldott kislányt az ellenfelektől és a szükségtől függően hol a junior III-as, hol a junior II-es, hol a junior I-es, hol a B-osztályos csapatban játszatták), ahol országos bajnoki címet szerzett. Itthon az év legjobb kosárlabdázójának választották. 1996-ban a líceumok Târgoviştén rendezett országos bajnokságának döntőjén ezüstérmet nyert a Mikes Kelemen Líceum (ma Főgimnázium) csapata, Csillát pedig a döntő legjobb játékosának választották. Még ebben az évben részt vett a junior I-esek országos döntőjén, melyet a kincses városban, Kolozsváron rendezett meg a szövetség. Tompa Csilla csapata itt sem vallott szégyent, hiszen ezüstérmes lett. Az esztendő csúcsteljesítményét a kadett Európa-bajnoki selejtező jelentette, a szlovéniai megmérettetésen a román válogatott, soraiban Tompa Csillával, a második helyen végzett, s ezzel megszerezte az Európa-bajnokságon való szereplés jogát. 1997-ben újabb országos döntő következett pályafutásában a junior II-esek országos bajnoksága keretében, és egy újabb bronzérem Tompa Csilla trófeagyűjteményében. Még ebben az esztendőben a kadettválogatottal részt vett egy lengyelországi előkészületi tornán, majd a soproni Európa-bajnokságon, ahol a román válogatott a 12. helyen végzett. 1999-ben bekerült a román ifjúsági válogatottba, az országos bajnokságok sorában pedig egy újabb bajnoki ezüstérmet vehetett át. Az utolsót a sepsiszentgyörgyi pályafutása során, mert 1999 őszétől a craiovai egyetem hallgatója lett, és a Craiovai Universitatea (Egyetem) játékosa. 2003-ban tanári diplomát vehetett át, 2005-ben pedig mesterit, s még ez évben férjhez ment Mircea Busuiocescuhoz. Közben edzéseken besegített a craiovai egyetem csapatának felkészítésébe, majd 2003-ban és 2004-ben az egyetem keretében tudományos szessziókon vett részt, tartott előadásokat. A tanári oklevél átvétele után természetesen tanított a Fraţii Buzeşti Kollégiumban. Gyerekcsapatai rendszeresen dobogón végeztek a megyei bajnokságban. 2006-ban fiúgyermeket szült.Tompa Csilla továbbra is Craiován él, és nagy-nagy szeretettel gondol Sepsiszentgyörgyre, kedvenc tanáraira, Páll Ferenc igazgató úrra, akiknek ezer köszönettel és hálával tartozik.Kovács Edit

1966. július 12-én született Sepsiszentgyörgyön. Iskoláit a 2-es számú Líceumban (ma a Mikes Kelemen Főgimnázium) kezdte, a ploieşti-i egyetem Petrol és Gáz karán szerzett mérnöki oklevelet, majd néhány évvel később Kecskeméten angoltanári diplomát.Kosárlabdázó-pályafutását a Sepsiszentgyörgyi 1-es számú Iskolás Sportklub színeiben kezdte Váncsa Albert irányításával. Az inasévek letelte után Edit sorra járta a korosztályok lépcsőjét, az ISK együttesével menetrendszerűen járta a korosztályok országos bajnokságát, s alig akadt olyan bajnoki év, mely nem hozott érmet. Még csak kilencedik osztályos volt, amikor bemutatkozott a B-osztályban, s még abban az évben az A-osztályban a Sepsiszentgyörgyi Kereskedelem színeiben. S ezt a ,,lépcsőjárást" megtette válogatott szinten is, hiszen valamennyi korosztály nemzeti válogatottjában szót kért, és szóhoz is jutott. Hat-hét éven át viselte tisztes helytállással a különböző korosztályok válogatottjainak címeres mezét. A kadettválogatottal a moszkvai Európa-bajnokságon a 4. helyen zártak. Mint A-osztályos játékos a Sepsiszentgyörgyi Kereskedelem után játszott Ploieşti, Craiova, Temesvár első osztályú csapataiban, majd 1991-től Kecskeméten folytatta pályafutását. Sajnos, egy fránya sérülés (bokaszalag-szakadás) idő előtti visszavonulásra kényszerítette. Kovács Edit nem tartozott a legszerencsésebb játékosok közé. Egy kis szerencsével sokkal sikeresebb, sokkal gazdagabb pályafutást is tudhatna maga mögött, hiszen tehetsége, tudása adott volt, csupán az a bizonyos szerencsekerék nem úgy pörgött, ahogy kellett volna... Na de amit elveszített a palánkok alatt, azt megtalálta a pályán kívül, a dolgos hétköznapokban. A mindennapi életben angolt tanít és fordít, szinkrontolmácsolással is foglalkozik. Most egy ír témájú, egész estét betöltő rajzfilmen dolgozik, ő a film gyártásvezetője. Tanít, alkot embertársai javára, hasznára. Hát kell ennél nagyobb öröm, elégtétel? Aligha. Egyébként nem szakadt el teljesen a sporttól, s bár szaladni csak mértékkel ajánlott, a szeretett játék, a kosárlabda azért vonzza, idejétől függően ki-kijár a kosárlabda-mérkőzésekre, és gyakran lovagol. Mi tagadás, a lovak hűsége, emberhez való ragaszkodása őt is megnyerte. Na meg a lovaglás nagyszerű kikapcsolódás is.Időközben férjhez ment, férjével, Sándor Zoltánnal boldogan élnek Kecskeméten, s minden délben figyelik, hogy mikor szólal meg, Dankó Pistát idézve, ,,a kecskeméti öreg templom nagy harangja".Bernád ErzsébetSepsiszentgyörgyön született 1966. november 9-én. A 2-es számú Líceumban (ma Mikes Kelemen Főgimnázium) érettségizett 1985-ben. Alig múlt tízéves, amikor eljegyezte magát a kosárlabdával. Az Iskolás Sportklub színeiben, Váncsa Albert irányításával sajátította el a sportjáték ábécéjét, s a Váncsa házaspár — Albert és Katalin — vezetésével tökéletesítette évről évre tudását. Nem volt nehéz, hiszen minden adottsága meg volt hozzá. Egyszerűen csak élnie kellett Isten adta tehetségével. És ez sem volt nehéz, mert szorgalomra, munkaszeretetre nevelték szülei. Végigskálázta a korosztályokat, s mint az ISK játékosa, többször állt az országos bajnokságok dobogójára ezüst-, bronzérmekért. Még csak nyolcadikos, amikor magára ölti a város B-osztályos csapatának, a Kárpátoknak a mezét, s tagja lesz a csoportgyőztes együttesnek, mely már a következő bajnoki évben az A-osztályban próbálhatja ki erejét, tudását. S ekkor Erzsébet a kilencedik osztály padjait koptatja. A Kárpátok nem tud megkapaszkodni a sportág felső házában, de ez igazán nem az Erzsébet bűne. Az A-osztályban tett rövid kiruccanás után az ifjúsági korosztályúak mezőnyében kamatoztatja tehetségét, tudását. 1982-ben az ifjúsági II-esek országos bajnokságának döntőjén szerez ezüstérmet, 1983-ban az ifjúsági I-esek országos döntőjén végez csapata, az Iskolás Sportklub a negyedik helyen. Az elszalasztott éremért kárpótolta a meghívás az országos válogatottba. Bulgáriában aztán sikerült kiharcolniuk a döntőben való szereplés jogát. A döntőt az olaszországi Perugiában rendezték meg, s ezen Erzsébeték a 9. helyen zárták a küzdelmet. Itthon a honi bajnokságokban Bernád Erzsébet kitartóan, hétről hétre, bajnokságról bajnokságra csapata — mindegy, milyen osztályban lépett pályára, ifjúságiban vagy B-osztályban — legjobbjai között szerepelt. S erre felfigyeltek a szövetség edzői is, Erzsébet pedig rendszeresen szerepelt az ifjúsági válogatottakban. Balkán-bajnokságokon (ezüstérmet nyert), nemzetközi tornákon — Kelet-Németországban, Csehszlovákiában, Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában... — képviselte a román kosárlabdasportot. Mindenütt és mindig tisztes helytállással tudása — s ez nem kevés volt — legjavát nyújtva. Háromszéken kétszer is az év legjobb sportolói közé választották.1987-ben férjhez megy a nagyon tehetséges labdarúgóhoz, Varga Tiborhoz, s még ez évben megszüli Réka leányát. Az anyai örömök miatt szünetre kényszerült, de aztán tagja lett az újra A-osztályba került Sepsiszentgyörgyi Kárpátok együttesének. Erzsébet újra bizonyíthatott. Tagadhatatlan hozzájárulásával a csapat az igen előkelő hetedik helyen zárta a bajnokságot 1990 tavaszán. A következőt, az 1990—1991-est viszont Bernád Erzsébet nélkül kezdte el, Erzsébet és családja elhagyta az országot, és Ausztriába költözött, egészen pontosan Laakirchenbe.Az átállás öt évében Erzsébet a gyermekneveléssel volt elfoglalva, hiszen megszületett fiúk, Tibor, ráadásul sárgaságon esett át. Az öt esztendő letelte után újra pályára lépett az osztrák másodosztályú Swanzgmunden együttesének színeiben. Ez 1995-ben történt, és azóta is játszik, méghozzá jól, hiszen az idei bajnokságot megnyerte csapata, és megszerezte a jogot a felsőházban való szereplésre. Minden bizonnyal nem fognak élni vele, természetesen anyagi meggondolásból, s vállalják továbbra is az amatőr státust.A mindennapi életben ápolóként dolgozik, miután elvégzett egy kétéves szakosító iskolát. A család, a munka s a játék mellett marad még ideje a kapcsolattartásra a szülőfölddel, az egykori csapattársakkal. Nem is lehet ez másként, hiszen Erzsébet szívében és lelkében is zakatol a honvágy.