Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós... (Határhelyzetek)

A bejelentés azért alapvetően fontos, Trianon után minden eddigi gyakorlattal radikálisan szakító, mert a román nacionalizmus kurzusfolyamain szocializálódott román értelmiségiek társadalmi rendszertől és ennek politikai berendezkedésétől függetlenül mereven és agresszíven elutasítottak minden kezdeményezést, kérést és követelést ebben a témában. A húszas évektől kezdve mostanig akarva-akaratlan a román nyelv, különösen az egy tömbben élő magyarság esetében, ahol a gyermekek a családban és az utcán sem találkoznak ezzel a nyelvvel, mint az ,,ellenséges", érvényesülésükben és előrehaladásukban a gyermekeket gátló nyelv jelent meg, amelyre — tisztelet a kivételeknek — ráerősített az oktatók agresszív, megtorló, büntető magatartása és a magyar nyelvi környezethez való igazodás, a tanulók anyanyelve elsajátításának megtagadása.

Traian Băsescu felfogása ebben a kérdésben folyamatában tekintve rendkívüli fordulatot jelenthet a két nép egymáshoz való viszonyában, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés erősítésében, s leghamarabb a román nyelv eredményes elsajátításában. Persze, ne higgyünk az államelnök mindenhatóságában, kijelentései dühöngő és toporzékoló visszhangot is kiválthatnak bizonyos körökben, közülünk már csak megszokásból is lesznek, akik alkalmazni akarják a ,,ne higgy, magyar, a nimetnek" formulát.

A legfontosabb most az, hogy szakembereink és politikusaink, a magyar lakosság egésze vagy legalábbis java része kiálljon és küzdjön ennek az emberségében is tisztességes elvnek az oktatási intézményeken is túlmutató érvényesítéséért. Tennünk kell ezt attól függetlenül, hogy kedveltük vagy éppen ennek ellenkezőjét műveltük eddig Traian Băsescu kapcsán. A legmagasabb szinteken — parlamentben, ennek tanügyi bizottságában, szakminisztériumban —, mindenhol számíthatunk makacs ellenállásra, természetesen, a tantestületekben is. Maga a fogalmazás is zavarni fog sokakat — az idegen nyelv formula —, holott éppen ők tették idegenné, változtatták az ártalom forrásává, az elgáncsolás nyelvévé és tantárgyává az állam nyelvét.

Jó iskolai programokat, a román nyelv elsajátítására alkalmas tankönyveket kell most az asztalra tenni, s olyan élő nyelvtanulási elméletet és gyakorlatot bevinni és alkalmazni az oktatási intézményekben, amely a nyelvismeret mellett ember- és emberségismeretre is megtanít.

Az annyi időn át ellenséges és agresszíven bántó „Vorbiţi numai româneşte!" a visszájára fordulhat — s gyerekeink, mindnyájunk kulturális és nyelvi gyarapodására, megtanulnak románul, s megtanulják megbecsülni román kollégáikat és a román kultúrát.